Az Anna and the Barbies végigtombolta a koncertjüket, legutóbb az Intim Torna Illegál előtt játszottak, és azt vallják, hogy helyszín méretétől függetlenül imádnak koncertezni. Áprilisra ígérik első videójukat: az Abigél zenekar frontemberét, Várallyay Benedeket kérdeztük.
Nehéz elválasztani a Vár Be Q jazz zenekartól az Abigél történetét, hiszen előbbi tagságából indult el az utóbbi. Ott motoszkált már bennetek a gondolat, hogy a jazz mellett a rockzenében is kipróbálnátok magatokat?
Várallyay Benedek: Bálintot (Milei Bálint – dob) és a korábbi basszusgitárosunkat, Mártha Kristófot még a Vár Be Q zenekarba invitáltam, és az egyik klipforgatás után elvonultunk egy házibuliba, ahol mindenkiről kiderült, hogy szinte ugyanazokat a klasszikus grunge/rockdalokat szereti. Akkor még nem fogalmazódott meg egyértelműen, de a bulit követő első próbán eldőlt, hogy ez a közös rajongás megér egy rockzenekart.
A jazzoktatás amúgy is olyan dolog szerintem itthon, hogy aki zenével, hangszerrel akar foglalkozni, az valószínűleg konziba jár valamelyik jazz szakra. Az itt tanulók között sok olyan embert ismerek, akik rockzenén nőttek fel. A jazzoktatás során ráadásul nagyon jól megtanulható a zenekaron belüli kommunikáció, és a zeneelmélet is, ez később nagyon jól hasznosítható.
A Vár Be Q még instrumentális zenekar volt, az Abigélben azonban már énekelsz is. Könnyű volt magadra venni a frontember szerepet?
Két-három évvel ezelőtt egyáltalán nem mertem emberek előtt énekelni. Ez a gát szerintem sok zenészben ott van: hangszerrel szívesen dolgoznak, de az énekléstől félnek. Az én esetemben sokat segített, hogy amikor megmutattam a zenekar tagjainak az első saját felvételemet, arra pozitív visszajelzéseket érkeztek tőlük. Félve indult be nálam az éneklés, de egyre többet gyakoroltunk, és egyre magabiztosabb lettem. Érdekes is most azt hallani magamról, hogy énekes-gitáros, különböző emberek a szakmában úgy ismertek eddig, mint jazz-zenész, hangmérnök, zeneszerző az életem, de egyre jobban megszokom ezt a szerepet is.
Az adta magát, hogy klasszikus rocktrió felállásnál maradtok az Abigél esetében?
Eleinte négy emberben gondolkodtam. A trió felállás viszont annyira energikus, itt a leghatékonyabb a kommunikáció, mindenki lát mindenkit a színpadon is. Van egyfajta masszív erő, ami ebben a hármas felállásban működik csak. Három ember között nincs klikkesedés, vagy két oldalra szakadás. Kicsit egy szerelmi háromszögre hasonlít a csoportdinamika.
Mik voltak az első lépések a zenekar életében, hol tudtatok először fellépéseket szervezni?
Mivel főállásban zeneírással, zenével foglalkozom, és voltam a Middlemist Red vagy a Piramis technikai csapatában is, azért tisztában voltam azzal, hogy hol lehet ilyen típusú zenével kopogtatni. Akkoriban a Kuplung például eléggé adta magát helyszínként, ott adtuk az első koncertünket. Viszont az nem könnyítette meg a dolgunkat, hogy az utóbbi időben sok élőzenés helyszín, az Auróra, a Müszi, a Gólya, a Gozsdu Manó Klub is bezárt, vagy egy időre eltűnt az újranyitás előtt. Nagyon kevés a 100-200 fős klubszínpad, ezért nehéz az első lépcsőket megmászni. Azért így is vannak helyek szerencsére, ahol lehetőséget kapnak az induló előadók, ilyen a Szimpla, vagy a Dürer Kert is.
Több befutott zenekarral (Anna and the Barbies, Intim Torna Illegál) is összejött már közös koncertetek. Felfigyeltek rátok, vagy ti kopogtattatok náluk?
Pásztor Annáék elég viccesen találtak meg minket. Egy tehetségkutatón léptünk fel elég korai időpontban, ahova eleve nagyon fáradtan érkeztünk. De lehet pont ezért, elég vad és hangos bulit csináltunk, Annáék pedig az egész koncertet végigtombolták. Amúgy is fontos a közösségépítésben, hogy olyan zenekar előtt játsszunk, amely eleve vevő arra, amit csinálunk. A másik jó megoldás szerintem, ha hasonló kaliberű, stílusú zenekarok koncerteznek együtt.
2018-ban adtátok ki az utolsó EP-t, This Should Be Fine címmel. Idén érkezhet az első Abigél-nagylemez?
Egy hétre már alkotótáborba vonultunk, amikor csak a számírásra koncentráltunk, még egy ilyen hosszabb elvonulást mindenképp szeretnénk. 7-8 számot tervezünk a lemezre, ezeket nagyjából 10-12 számból szeretnénk kiválasztani.
Az eddig ismert Abigél-ismertetőjegyekhez képest lesz meglepő dolog a lemezen?
Egyszerű, könnyen értelmezhető, nyers lemezt szeretnénk, a terv szerint szeptember végére. Ebben a zenében az a legfontosabb, hogy a zenekarra jellemző erő a lemezen is hallatszódjon. A mostani albumok többsége nagyon steril szerintem. Dolgoztam stúdióban is, és ott is azt éreztem, hogy mindenki feleslegesen megszállottja bizonyos beállításoknak, alapdinamikáknak. Mi azt akarjuk, hogy a lemezünk kicsit szabadabb, ösztönösebb legyen, hogy a dalok hangulata is átüssön. Képzett zenészek vagyunk, de nem célunk, hogy olyan zenéket írjunk, amikben bemutatjuk a technikai, és zeneelméleti tudásunkat.
A lemezen túl mivel lennél elégedett ebben az évben? Meddig juthat el az Abigél 2020-ban?
Nagyon határozott tervünk van az évre, sokszor végigpörgettem már a fejemben, hogyan lehetne az induló előadóknak járó támogatást ügyesen felhasználni. Szerintem most jó úton haladunk, nem hiszek a nagyon hirtelen felfutásban. Sok olyan produkciót láttam már testközelből, amely idő előtt széthullott azért, mert túl hamar értek el egy szintre. A lépcsőzetes építkezésben hiszek, ez a folyamatosság a zenekaron belüli csapatszellemnek is jót tesz.
Nem akarunk például feleslegesen elkölteni több százezer forintot klipre, mert lehet, hogy ennek az összegnek a harmadából még jobbat csinálunk. Az is fontos, hogy ebben az évben végre lesz időnk stúdiózásra, nem kell a felvételek közben állandóan az órát nézni.
