„Ismerik azt az anekdotát, amelyikben két dobos világsztár Tokióban beszélget a ceglédi Dobmúzeumról?” – akár így is kezdődhetne Kármán Sándor történetmesélése, aki már 1992-es alapítása óta töretlen lelkesedéssel gondozza egyre gyarapodó gyűjteményét. Az NKA Cseh Tamás Program támogatása kapcsán beszélgettünk az intézmény múltjáról, nemzetközi hírnevéről és a jövőbeli tervekről.
„Ismerik azt az anekdotát, amelyikben két dobos világsztár Tokióban beszélget a ceglédi Dobmúzeumról?” – akár így is kezdődhetne Kármán Sándor történetmesélése, aki már 1992-es alapítása óta töretlen lelkesedéssel gondozza egyre gyarapodó gyűjteményét. Az NKA Cseh Tamás Program támogatása kapcsán beszélgettünk az intézmény múltjáról, nemzetközi hírnevéről és a jövőbeli tervekről.
Miben segítette a Dobmúzeumot a támogatás? Hiszen nagy múltú és hatalmas gyűjteménnyel bíró múzeumról van szó, de olyat még nem hallottam, hogy egy háznál ne lenne foltoznivaló...
Tényleg nem kell szerénykednem, ha a gyűjteményről kérdeznek, de igaz a mondás: mindig van min javítani. A tizenhat éve készült honlapunkra például már igencsak ráfért a tatarozás, de az összegből vásároltunk egy csodálatos Yamaha dobfelszerelést is, ezeken felül pedig újragondoltuk a látogatóknak készített brosúránkat, és négyezer példányt ki is nyomtunk belőle. Persze a legnagyobb álmom az lenne, ha a múzeum alapterületét kétszáz négyzetméterről ezerre tudnánk bővíteni, de ami késik, nem múlik... (nevet)
Ezek szerint nincs sok hely táncolni?
Nehezen férünk el, hiszen óriási a hangszerparkunk: csak dobfelszerelésből mintegy 105 példány van, lábgépből pedig 360 körül, továbbá tekintélyes dobütő- és pergődob-gyűjteménnyel rendelkezünk. Egyáltalán nem elhanyagolható a könyvtárunk sem, hiszen ’93 óta tizennyolc egyetemista írta meg diplomamunkáját az itt található dokumentumok, fotók és videók felhasználásával. A számok önmagukért beszélnek.
Lehet, hogy egy ekkora gyűjtemény esetén egyenesen bárgyú dolog ilyet kérdezni, de van olyan hangszer, amelyre különösen büszke? Egyáltalán: milyen relikviák vannak a gyűjteményben?
Nagyon nehéz lenne egyet kiemelni, hiszen ami csak megjelent a piacon dobfelszerelés címén, az engem már érdekelt. A mai értelemben vett hagyományos dobszettről 1890 óta beszélhetünk, így több mint egy évszázad terméséből válogathatok. Ebben a százhúsz évben a dobfelszerelés a jazz és a könnyűzene hatására páratlan karriert futott be. Ha csak a relikviákat veszem számba (híres emberek hangszerei, tárgyai) – abból is van egy pár.
Például?
Kovács Gyula jazzdobos személyes példaképem és meghatározó dobos élményem volt, így érthető, hogy a halála után rám hagyott dobfelszerelése a szívemhez nőtt. Ugyancsak megtalálható a gyűjteményben Kenny Clarke 1957-es Sonor dobfelszerelése, vagy a kelet-német punk-rock énekesnő, Nina Hagen különleges, kürt alakú dobszettje is. Sőt személyes barátságunk okán a világhírű jazzdobos, Peter Erskine is a múzeumnak ajándékozta 40 éves zenei pályafutását bemutató hangszereit és relikviáit, amiből egy állandó kiállítást rendeztünk.
Azt is mondhatnánk, hogy Cegléd felkerült a világtérképre! Hogy is volt a két világsztárral Tokióban?
Egy Tokióban megrendezett nívós nemzetközi jazzkoncerten egy gitáros barátom meghallotta, ahogy két világsztár Ceglédet és a dobmúzeumot emlegeti. Ott derült ki, hogy mindketten felléptek már a Dobosgálán más-más években. Persze ahhoz, hogy ez megtörténhessen, kellett 40 év rajongása, szeretete és befektetett munkája. Májusban immár a 22. alkalommal rendeztük meg a Nemzetközi Dobos- és Ütős Gálát, amire most is igyekeztünk világsztárokat meghívni. A tapasztalat az, hogy bárki jár nálunk vendégségben – legyen szó Billy Cobhamről, Jojo Mayerről vagy Mike Manginiről, a Dream Theater dobosáról – valamennyien hírét viszik a ceglédi Dobmúzeumnak.
Fotó: Nemzetközi Dobos- és Ütős Gála
