A Budapest Music Expón a CSTP Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramja több programmal is várta az érdeklődőket. Október 8-án délután Vass Norbert szerkesztő, az alprogram koordinátora beszélgetett Dénes József Szökésben című könyvéről Legát Tiborral, Dönci egykori zenésztársával, majd Török Ádám és dr. Csatári Bence „csibészkedtek” az Azok a régi csibészek talkshow különkiadásában.
A Budapest Music Expón a CSTP Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramja több programmal is várta az érdeklődőket. Október 8-án délután Vass Norbert szerkesztő, az alprogram koordinátora beszélgetett Dénes József Szökésben című könyvéről Legát Tiborral, Dönci egykori zenésztársával, majd Török Ádám és dr. Csatári Bence „csibészkedtek” az Azok a régi csibészek talkshow különkiadásában.
Már az első pódiumbeszélgetés során elfogytak az üres székek. Vass Norbert első kérdése arra irányult, hogy beszélgetőtársa szerint hogyan viselkedne Dönci itt, az Expón. Legát Tibor elmondta, hogy valószínűleg kényelmetlenül érezné magát, inkább a hangszerek kötnék le a figyelmét, mígnem – zavarában – felszívódna. Az elképzelt találkozás után a valós első találkozásról is szó esett. A zenésztárs az Európa Kiadó – melynek ekkor Dönci volt a gitárosa – koncertjét hozta fel, melyre tizenhat évesen látogatott el. Elmondta, hogy Dönci kilógott az akkori szférából magas szintű gitártudásával, ugyanis az akkor szitokszónak számító Hendrix vagányságát hozta be az Európa Kiadó David Bowie, illetve Talking Heads ihlette világába. Legát szerint, ha egy évtizeddel korábban kerül a rock and rollba, Dönci, akár gitárhős is lehetett volna.
De milyen is volt az a közeg, amiben a kötet szerzője zenélt? Legát az 1981-től 1983-ig terjedő éveket látja a fénykornak, azért 1983-at húzva meg határvonalként, mert ezután kezdődött el az „egotrip”, vagyis az az időszak, amikor mindenki szólókarrierbe kezdett (Ági és a fiúk, Sziámi stb). Dönci személyéről szólva Legát kiemelte, hogy nagyon jól lehetett együtt dolgozni vele, amikor jó passzban volt, hiszen zseniális ötletekkel állt elő; azonban mikor nem volt a helyzet magaslatán, akkor pokol volt vele a munka. Ugyan mindenki tisztában volt vele, hogy nem volt könnyű életútja, de mégsem tudta senki, hogyan lehetne kiemelni ebből. Dönci a Szökésbent is többek között azért írta, mert lehetetett benne egy tüske, hogy remek szerzeményei ellenére nem ismerték el az emberek. A könyv alapján vissza- vagy még inkább megkaphatott volna valamit abból a megbecsülésből, amire szomjazott. Azonban akkoriban a kiadók nem kapkodtak a kötetért. Ezzel szemben Vass tapasztalatai nagyon pozitívak voltak, a szereplők egyöntetűen támogatták a megjelenést, és a kiadói együttműködés is rendben ment. A cél pedig egyértelműen sikerült: Legátot mint az egyik első olvasót minden hibájával együtt beszippantotta a szöveg.
A délután második részében a CSTP Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramjának egyik állandó programja, a Azok a régi csibészek poptörténeti talkshow Extra kiadása következett Török Ádámmal, a Mini frontemberével.
A cél az volt, hogy a beszélgetés során a gyerekkortól kezdve az aktualitásokig felvázolódjon egy Török Ádám-portré, Miniportré, ha úgy tetszik. A kezdetekre tekintve Török elmondta, hogy családi háttere nem könnyítette meg a fiatalkorát (többek között ÁVÓ-s házkutatásban is volt részük), a gimnáziumi években azonban egy osztályba járt a zenész Zalatnay Cinivel, ez pedig sokban meghatározta a jövőjét: együtt látogatták a beat-koncerteket, s a későbbiekben dolgoztak is együtt. S habár Török Ádámot ebből az iskolából később kirúgták – az egyik focimeccs alatt verekedés tört ki, amelynek az állítólagos kiötlője ő volt –, valahogy sikerült bejutnia a Petőfi gimibe. Itt az egy srác (Soltész Rezső öccse) megkérdezte tőle, hogy tud-e énekelni, mert olyan jellegzetes jampi formája volt.
Török következő zenekarával hamar bekerült az állambiztonság látókörébe, magát a frontembert pedig „agresszív, öntelt és rámenős figurának” titulálták a jelentésekben. 1968-ban megalapította a Minit, ahonnan egy rövid időre elment, majd visszatért, véglegesen. Töröktől Csatári Bence unszolására olyan történeteket tudtunk meg, hogy első besorozását úgy úszta meg, hogy bevett egy csomó koffeintablettát, és visszatartotta a lélegzetét a méréskor, így vérnyomása az egekbe szökött.
A hangszerekről szólva tudható, hogy a fuvola Török Ádám egyik csodaszerszáma: akkor babonázta meg a hangszer, amikor a Spencer Davis Grouppal egykor játszó Chris Woodot látta fuvolázni. Noha felvették a Bartók Béla Konzervatóriumba, ő inkább a beatet választotta, és autodidakta módon tanult zenélni. 1968-ban Radics Béla meghívta játszani zenésztársaival az Ifiparkba, nyolcezer ember elé. 1969-től állandó klubjuk volt a Bem Rockparton, egészen 1977 őszéig minden vasárnap, majd ’77 ősze után egy balhé miatt csak délutánonként. Mesélt még a balatoni koncertekről, Badacsony ugyanis a hippiség centruma volt, ekkoriban titulálták Törököt „hippikirálynak.” A Mini tehát meghatározó tagja volt a hazai undergroundnak. Adta is magát Csatári kérdése, hogy ennek ellenére miért ment el a másik alapítótag, Závodi „Janó” a zenekarból? Az ellentét abban volt köztük, hogy Török jazzes irányba kívánta tovább vinni a bandát, míg Janó a hard-rockot tartotta követendőnek.
A Mini 1983-ban oszlott fel, a kevésbé sikeres Dzsungel lemez után. Azóta Török Ádám több formációban is zenélt, de a nyolcvanas évek végén külföldön is koncertezett, számos esetben egyedül állt színpadra. A legnagyobb közönsége a philadelphiai Freedom-fesztiválon volt, a svájci Jammin együttessel, amely után a Good Morning America riportot is készített vele. A Török Ádám és a Mini 18 éve folyamatosan működik, Török maga pedig Papp Gyulával a Bartók on Rock-projekten dolgozik, amelyben a százharmincöt éve született zeneszerző műveit dolgozzák fel.
