Május 19-én Balázs Fecót és szerzőtársát, Horváth Attilát köszönthette a közönség az Azok a régi csibészek című poptörténeti talkshow színpadán. A Rockmúzeumban szó esett az annak idején az Ifiparkban debütáló Korálról, a közérzet-dalokról és egy bonyhádi tasliról is – és Fecó még dalra is fakadt!
Május 19-én Balázs Fecót és szerzőtársát, Horváth Attilát köszönthette a közönség az Azok a régi csibészek című poptörténeti talkshow színpadán. A Rockmúzeumban szó esett az annak idején az Ifiparkban debütáló Korálról, a közérzet-dalokról és egy bonyhádi tasliról is – és Fecó még dalra is fakadt!
Az este két kedves meglepetéssel indult: az egyik az volt, hogy Balázs Fecót fia, valamint szerzőtársa, a legendás dalszövegíró Horváth Attila is elkísérte a talkshow-ra, és utóbbi részt is vett a beszélgetésben. A másik pedig, hogy Fecó saját, Új évszakok című könyvével ajándékozta meg a közönséget. A Csatári Bence és Poós Zoltán vezette beszélgetés a Taurustól a Korálig vezető út felidézésével indult. Utána Fecó a Korál-sikersztorit elindító Ifipark-koncertről mesélt: „A bemutatkozásunk az Ifiparkban a V’Moto-Rock előtt bitang jól sikerült. Nem akartak leengedni minket a színpadról. Több generáció ordította együtt a rigmusokat.”
Fecónak egyébként nemcsak a Korált, a magyar rock legszebb lírai dalait és filmzenéket, hanem a sitkei kápolna rendbehozatalát és a kezdeti jótékonysági fellépésből kinövő hagyományt, a többezer embert vonzó évi ünnepi koncertet is köszönhetik a rajongók.
Horváth Attila a dalszövegírás és politika kapcsolatáról szólva azt mondta: „Soha nem politizáltam direkt, a dalaimmal sem. Mindig éreztem, hogy egy művésznek nem az a feladata. De érdekelt a világ és a társadalom, ami körülvett, és azokat az érzéseket, amik bennem születtek ezekkel kapcsolatban, azokat belefogalmaztam a szövegekbe. Így nem közéleti dalokat írtam, hanem közérzet-dalokat. Szeretek »duplafedelű« dalokat írni. Olyanokat, amelyekben azonnal érthető és több odafigyeléssel mélyebbről kibontandó üzenet is megtalálható.”
A legsikeresebb időszakban, a nyolcvanas években a Korál évi 460 koncertet adott, az együttes tagjai mégis bírták a feszített tempót. Noha nem volt mindig konfliktusmentes az országjárás – Balázs Fecót egyszer egy őt fel nem ismerő rendőr még pofon is ütötte egy bonyhádi koncert alkalmával –, a zenekar szinte azonnal elsöprő sikert aratott országszerte. Tovább fokozta a népszerűséget a Homok a szélben című dal szereplése a Táncdalfesztiválon, mellyel csak a szovjet zsűritag akadékoskodása miatt nem nyerte meg a versenyt a Korál. Az említett döntnök ugyanis a „Ha nem lennék szabad, élni sem tudnék” sort kifogásolta, diplomáciai botrányt is kilátásba helyezve.
„A Korál intellektuális rockzene volt a hazai palettán” – fogalmazott Fecó. „Sohasem sakkoztam, nem törekedtem arra, hogy direkt slágert írjak, nem tudtam előre, melyik lemezről melyik dal lesz a befutó. Úgy írtam, ahogy változtam, és úgy változtam, mint mindenki. Ahogy az évszakok változnak.”
A bensőséges hangulatú estét Balázs Fecó „mini-koncertje” zárta, és – annak rendje s módja szerint – az énekes együtt indult el közönségével Hazafelé.
