Október 26-án Mehmet Dede koncertszervező, programigazgató, fesztiválalapító tartott előadást az amerikai zeneipari piacra lépés lehetőségeiről a Backstage című workshop-sorozat különkiadásában, melyre a Cseh Tamás Programiroda és a Balassi Intézet New York-i Magyar Kulturális Központ szervezésében került sor az Akvárium Klubban.
Október 26-án Mehmet Dede koncertszervező, programigazgató, fesztiválalapító tartott előadást az amerikai zeneipari piacra lépés lehetőségeiről a Backstage című workshop-sorozat különkiadásában, melyre a Cseh Tamás Programiroda és a Balassi Intézet New York-i Magyar Kulturális Központ szervezésében került sor az Akvárium Klubban.
Az Akvárium Klub Volt Music Bar-jában érdeklődő közönség fogadta Mehmet Dedét, aki idestova húsz éve foglalkozik európai zenekarok Amerikába „importálásával.” A new york-i Drom programigazgatója és a Gipsy Festival alapítója praktikus információkkal látta el hallgatóságát, és már előadása kezdetén az elkötelezettség fontosságát hangsúlyozta már előadása kezdetén az elkötelezettség fontosságát hangsúlyozta.
Bár természetesen elhangzott az is, hogy nincs „tuti recept”, és hogy a sok Amerikába vezető út mindegyike más és más, az előadó elmondta, hogy elengedhetetlennek tartja a józan belátást, az amerikai piac sajátosságainak minden részletre kiterjedő figyelembe vételét, a türelmes tervezést, valamint egy jó csapat kiépítését. Mivel az Egyesült Államok adja a világ zenei piacának egyharmadát, el kell fogadni, hogy noha a befutás kifejezés gyorsaságot sugall, ez a folyamat csak lépésről lépésre valósítható meg.
Mehmet előadását itt tudjátok megtekinteni.
Az angol nyelvű előadás három fő pillére az USA zene- és produkcióközvetítő környezete, a praktikus tudnivalók és egy román rézfúvós cigányzenekar, a Fanfare Ciocarlia amerikai turnéjának esettanulmánya voltak.
Az általános zenepiaci körülmények feltérképezése számokkal, statisztikákkal indult: elmondta, hogy az Államokban 14000 regisztrált profi előadó van, rájuk azonban csupán 4000 befogadóhelyszín és mindössze 650 közvetítőügynökség jut. Az európai tendenciákhoz hasonlóan Amerikára is igaz az, hogy a ’90-es évek óta az iparág bevételi forrásainak arányai is nagy változáson mentek keresztül. Míg 2000-ben a pénzforgalom 81%-át a felvételek (rögzített zene) adták, az élőzene pedig 10%-át jelentette a jövedelemnek, 2013-ra a helyzet megfordult: a felvételek csupán 49%-ban, az élőzene azonban 36%-ban járul hozzá a zeneipar növekedéséhez.
Beszédes példa erre a 2014-ben legjobban kereső popzenészek büdzséje: tavaly Justin Timberlake 28 millió dollárt, Katy Perry 30 millió dollárt, a One Direction pedig 46 millió dollárt keresett. Az élőzene meghatározóvá válását jól mutatja, hogy ebből 40 milliót a fiúk különböző koncertturnékon „muzsikáltak össze”.
Mehmet Dede a turnészervezést a legózáshoz hasonlította: elmondása szerint nincs két egyforma mód, nincs jól bevált stratégia, ellenben rendelkezésre áll sokféle lehetőség. Szükségesnek tartotta meghatározni a célkitűzéseket (miért akarok koncertsorozatot az Egyesült Államokban?), a helyszíneket (kis klubokban, színházteremben, egyetemi színpadon – mint Bruce Springsteen –, fesztiválon vagy arénában szeretnék fellépni?), ismerni a különböző koncerthelyszínek főszezonjait, illetve a legideálisabb foglalási időszakokat. Az utazás, a zenekari büdzsé és a jogi feltételek (művészeti vízum, szerződéskötések) biztosítása mellett a művészt támogató, igencsak nagy létszámú és jól együttműködő háttércsapatra is szükség van: az előadót ideális esetben menedzser, koncertszervező, technikai személyzet, jogi szakember és könyvelő, fotós, videós és sofőr is segíti. Hiba azt gondolni, hogy egy koncertkörút megszervezésével letudtuk a munka oroszlánrészét: a csapat munkája mellett a cél érdekében a zenekarnak is oda kell tennie magát.
Az előadás harmadik részében a román Fanfare Ciocarlia zenekar amerikai turnéjának szervezéséről, annak tanulságairól esett szó.
Két hasznos konklúzió volt, hogy egyrészt nem érdemes amerikai piacra törekednie annak, akinek hazai környezetben nincs stabil közönsége és számottevő turnétapasztalata, másrészt kerülni kell a tévhiteket. Könnyen meglepetés érhet minket, ha azt hisszük, hogy az autentikus zene rögtön széleskörű érdeklődésre tarthat számot, vagy hogy Amerika nem is olyan nagy, és az a néhány ezer kilométer gond nélkül levezethető… Mehmet Dede arra is figyelmeztetett, hogy nem szabad az „Amerika-csak-rám-vár”-szindróma csapdájába esni: a siker kulcsa az elkötelezettség, a kitartás és a tehetség.
