Bródy János, Szörényi Levente és Szörényi Szabolcs leplezték le a Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzése Alprogramja keretében az egykori Bosch Klub homlokzatára került emléktáblát. Az alábbiakban dr. Csatári Bence ünnepi beszédét olvashatjátok.
Bródy János, Szörényi Levente és Szörényi Szabolcs leplezték le a Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzése Alprogramja keretében az egykori Bosch Klub homlokzatára került emléktáblát. Az alábbiakban dr. Csatári Bence ünnepi beszédét olvashatjátok.
„Néha furcsa hangulatban,
Az utcát járom egymagamban.
Nincsen semmihez se kedvem,
De érzem azt, hogy nincs ez rendben így.
Bár tudnám hova, de hova, de hova de hova megyek.”
(Szörényi-Bródy: Az utcán)
Ezek a sorok az Illés együttes Az utcán című számából valók. Nem véletlenül idéztem ezt a néhány sort, ugyanis többek között ez a dal volt az, amely első magyar nyelvű rock – akkoriban úgy mondták: beat – számként éppen itt, a Balzac utca 7. szám alatt működött Bosch Klubban csendült fel a magyar rocktörténetben először 1965-ben. Az idézett slágeren kívül a Boschban hangzottak el először az Óh, mondd, a Légy jó kicsit hozzám! és a Mindig veled című számok is, mégpedig úgy, hogy az akkori nagy angol és amerikai együttesek – mint a Beatles, a Kinks, az Animals és a Pretty Things – nótái közé illesztették be őket az Illés tagjai. Érdekesség, hogy amikor Bródy Jánosék először játszották ezeket a számokat – amelyeket egyébként a nógrádverőcei KISZ-táborban írtak az egyik ház lapostetején – a közönséget a buli szünetében megkérdezték, hogy hogyan tetszettek a magyar nyelvű dalaik. A rajongók pedig értetlenkedve kérdeztek vissza: miért ti magyarul játszottatok? Ez a malőr csak úgy fordulhatott elő, hogy a korabeli hangerősítés nem állt a helyzet magaslatán, és gyakorlatilag alig lehetett kivenni, miről szólnak a számok, illetve milyen nyelven énekelnek a zenészek. (Persze ez nemcsak a Bosch Klubban volt így, hanem országos, sőt kifejezetten az akkori szocialista országokra jellemző a hiánygazdaságra és a technikai elmaradottságra visszavezethető jelenségnek számított.)
A kezdeti idegenkedés, illetve rácsodálkozás után azonban az említett dalok a továbbiakban egyértelmű, tomboló sikert arattak itt a Bosch Klubban, ami aztán azt eredményezte, hogy egy ideig ez lett az Illés együttes sikereinek egyik fontos helyszíne. Elmondhatjuk, hogy a Bosch volt a klubok közül az egyik, ahonnan országos karrierjük elindult, amire az Illés együttes tagjai mindig is jó szívvel emlékeztek és emlékeznek vissza. Még akkor is, ha esetleg néhány pofon elcsattant, amikor a gyerekek túl vehemensen reagáltak egy-egy számra. Szörényi Levente így emlékezik: „Egy kicsit western kocsmához hasonlított az egész, nagy volt a füst, s időnként, amikor egy pali átrepült a levegőn, leálltunk a zenével, hogy a kedélyek megnyugodjanak. Amikor lecsillapodtak, ment tovább az egész”. A 2009 januárjában elhunyt Illés Lajos pedig ezekkel a szavakkal idézte fel a Bosch Klubban uralkodó hangulatot: „Nagyon kritikus közönsége volt a Boschnak, aki ismerte a helyet, az tudja. Először életveszélyes fenyegetéseket kaptunk a nézőtérről, de aztán az első két buli után valahogy mégis befogadtak minket és két évig játszottunk itt. Amikor vége volt a bulinak, a bejáratnál meg volt beszélve az erős gyerekekkel, hogy most én megyek hazafelé, nehogy az ajtó mögül véletlenül kapjak egy pofont. Mert az mindenkinek kijárt."
Itt meg kell megjegyeznem egy személyes emléket: amikor pályakezdőként ennek az épületnek a falai között tanítottam az Európa Alapítvány Középfokú Intézetben (EAKI), néha előfordult, hogy taxival kellett idesietnem, hogy az óráimat pontosan el tudjam kezdeni. Egy alkalommal az egyik taxis megjegyezte, hogy ő nagyon jól ismeri ezt a helyet, mert ide járt szórakozni, és nagyon nagy bulik voltak itt az Illés együttes koncertjein. Hittem is, meg nem is. Gondoltam, ez megint csak egy lódítás a sok taxis duma közül. Aztán utánaérdeklődtem, és bebizonyosodott: a taxis nem túlzott, a nagy Illés valóban itt zenélt a nagyérdeműnek. Kételkedésem miatt utólag is megkövetem a sofőrt.
Tisztelt emlékező közösség, kedves EAKI-sok! Ma, 2016. január 22-én, a magyar kultúra napján, egyben Cseh Tamás születésnapján, a Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramja keretében azért vagyunk most itt, hogy megemlékezzünk az első magyar nyelvű könnyűzenei számokról, illetve az azok felcsendülésének helyet adó Bosch Klubról. Ezzel kapcsolatban egy gondolatot mindenképpen szeretnék leszögezni: a magyar beat-, később pop-rock számok a magyar kultúra szerves részét képezik, és ebben az Illés együttesnek, illetve a Szörényi Levente– Bródy János szerzőpárosnak elévülhetetlen érdemei vannak. Ez talán kicsit frázisszerűen hangzik, de e helyütt el kell mondani, hogy Bródy János egyes szövegei a magyar költészet gyöngyszemei, amelyek nagy valószínűséggel a későbbi magyar irodalom érettségi vizsgák tételei között szerepelnek majd – és ezt nem a diákoknak szóló ijesztgetésképpen mondom. Ahogy az Illés együttes muzsikájának többségét alkotó Szörényi Levente műveit is méltónak találom arra – több más beat- és pop-rockzeneszerző darabjai mellett –, hogy az ének-zene oktatás szerves részeivé váljanak. A rend kedvéért soroljuk fel azt az öt zenészt, akik az 1965-ben kialakult klasszikus Illés zenekart alkották: Bródy János – ritmusgitár, ének; Illés Lajos – billentyűs hangszerek, ének; Pásztory Zoltán – dobok; Szörényi Levente – ének, szólógitár; Szörényi Szabolcs – basszusgitár, ének.
A magyar rocktörténet több más fontos fejezete is lejátszódott az Autóvillamossági Felszerelések Gyárának kultúrotthonában, azaz a Bosch Klubban. Az itteni koncertek a hatvanas évek középső harmadában számítottak igazán jelentősnek, itt játszott az Illésen kívül a Sankó zenekar (tagjai között a gitárkirály Radics Bélával), valamint az Atlasz (amelyben szerepelt Oroszlán Gábor, Oroszlán Szonja színművésznő édesapja), illetve a Hungária együttes elődjének számító, Fenyő Miklós által vezetett Syconor. A Boschba nem fértek be több ezren, legfeljebb úgy öt-hatszázan – erről a jelenlévők bizonyára tanúskodhatnak –, viszont topográfiai adottságai miatt többek között itt találkoztak és mérték össze erejüket az angyalföldi és az újpesti rajongók, egyszóval igazi veszélyes helyszínnek bizonyult. Emiatt a korabeli rendőrség, illetve a Belügyminisztérium állambiztonsága fokozottan megfigyelés alatt tartotta nemcsak a klubot, hanem az itt fellépő zenészeket is. Ez történhetett úgy, hogy a klubvezetésből jelentettek róluk, de a zenészek, technikusok, sőt a közönség soraiból is kerültek ki titkosszolgálati ügynökök a Kádár-rendszerben. Ezzel kapcsolatban zárszóként ismét hadd idézzem a már említett Szörényi-Bródy szerzeményt:
„Vannak, akik végigmérnek,
Szép kis alak, így beszélnek.
A fejükre is állhatnának,
Érdekelni nem tudnának ők.”
dr. Csatári Bence
