2019 kifejezetten sikeres év volt a The Anahit számára: a Halott Pénz előtt játszhattak több arénakoncerten is, európai rádiók lejátszási listájába került be daluk. Idén pedig szakmai szereplők az egyik legexportképesebb hazai produkciónak választották a négytagú zenekart. A The Anahit tagjai otthonukból meséltek arról, mivel ütik el most az időt, és milyen pozitív hozadéka van a világ lelassulásának.
Mivel foglaljátok el most magatokat a szobafogságban? Ha jól láttam, készültük egy londoni útinapló-videóval is?
Csányi Rita: Készítjük az online tartalmakat, mert nem szeretnénk elveszíteni a rajongóink érdeklődését. Kicsit jól is jött ez a szobafogság, mert van időnk dolgozni az új dalainkon, és részletesebb terveket tudunk kidolgozni őszre és 2021-re. Kicsit örülök, hogy lelassult az élet, végre van egy kis időm magamra is, gondolkodom, meditálok, tornázom stb.
Sashegyi Soma: Nagyban szervezzük át az éves terveinket, vitatkozunk, ötletelünk, hogy mit hogyan csináljunk, persze ameddig ellátunk, mert kicsit kaotikus minden, nem tudjuk meddig áll még fent a jelenlegi helyzet. Az EP-vel kijönnénk terv szerint tavasszal, ennek a felvételei történtek meg a napokban, hamarosan az ének is felkerül rá, és mixeljük ezerrel majd őket.
Kocsis Dániel: Londonban volt időnk turistáskodni, ami így, hogy Rita kint élt, Gyuri pedig a mai napig ott lakik, könnyen ment. Gondoltuk a berlini vlog után szuper lenne készíteni egy újat, így megpróbáltunk minél többet videózni. Én néha egy kicsit túlzásba is estem, mert mindenhol is interjúkat készítettem.
Havasi-Hollanda György: Készül a videó, igen, mindannyian nagyon jól szórakoztunk, úgyhogy sok mosolygós arcot fogtok látni benne. A szobafogság alatt én zenélek, rengeteget gitározok és persze csinálom a gitárokat az új lemezhez. Meg persze vadul sorozatot nézek.
Mennyire kellett újratervezni az EP-megjelenést?
Soma: Az EP megjelenik, de nem olyan szoros tempóban, mint képzeltük, vagyis a koncert előtt hetenként, hanem inkább kéthetente, április-májusban.
Az EP már közös zenekari munka eredménye? Van valamilyen vezérelve a rajta szereplő daloknak?
Rita: A munkafolyamat mindig úgy indul, hogy készítek egy zongorás demót, énekdallammal és nagyjából kész dalszöveggel. A további instrumentális részeket pedig együtt írjuk a fiúkkal. Szeretek bizonyos koncepciók alapján dolgozni. A jelenlegi anyagunk egy ember zavarodott lelki és elmeállapotát dolgozza fel, amiből nehezen találja a kiutat. A cél a belső béke megtalálása.
Soma: 2019 januárja óta van velünk Dani, a dobosunk, és annyi jó ötlete volt az elmúlt időszak alatt, hogy ezt szeretnénk rögzíteni is, így a dobtémákat már vele közösen írtuk, és a hanganyagon is élő dob lesz.
Rita, a hazaköltözésed után hogyan gyűjtöttél magad köré zenészeket, és háttércsapatot? Elsősorban az ismerősi körödben kutattál?
Rita: Gyurival régóta barátok vagyunk, ő volt az első tag. Tinédzser korunk óta ismerjük egymást, de Londonban lettünk barátok, amikor elkezdte a tanulmányait az ICMP-ben (The Institute of Contemporary Music Performance)ahol én is tanultam. A hazaköltözésem után teljesen véletlenül (bár nem igazán hiszek a véletlenekben) találkoztunk Somával. Közös barátunk, Cséry Zoli ajánlotta őt, amikor rákérdeztem, hogy ismer-e olyan billentyűst, aki jól ért az elektronikához. Kocsis Danival számtalanszor futottunk össze jameken, de akkoriban még nem gondolkodtunk élő dobos felállásban. 2019 januárjában viszont Somával úgy gondoltuk, hogy megér egy próbát. Beszéltünk Danival, és ő egyből nagyon lelkesen csatlakozott hozzánk.
A Facebookon egy külön kis csoportot is létrehoztatok, nem feltétlen csak a zene miatt. Fontosnak tartjátok, hogy egyfajta támogatói közösség is körbevegye a produkciót? Mi ihlette ezt a csoportot?
Rita: Szerintem nagyon fontos, hogy egyfajta érzelmi kapocs is legyen közöttünk és a közönségünk között. Ezért jött létre a csoport. Olyan témákról beszélünk, amelyekről alapvetően a dalaink is szólnak. Azért jó ez, mert így közösen beszélgethetünk arról, hogy ki mit gondol bizonyos dolgokról. Szeretném, hogy minél erősebb legyen ez a közösség, mert a The Anahit nem kizárólag a zenéről szól, hanem a tartalomról. Szeretném, ha megvitatnánk társadalmi problémákat és kiállnánk egymásért, amikor szükség van rá.
Dani: Szeretnénk, ha lenne egy bombabiztos mag, akikre mindig számíthatunk. Igyekszünk ebben a csoportban olyan dolgokat megosztani, amik rólunk szólnak, tehát nem csak zenei posztok vannak, hanem minden, ami minket foglalkoztat. Szeretnénk is biztatni a tagokat, hogy ők is posztoljanak a csoportba és indítsanak beszélgetést.
Az év elején Londonban koncerteztetek, felkerültetek a HOTS exportlistájára, bekerültetek a Radio Plugging európai programjába. A hazai közösségépítés mellett mi lenne egy ideális következő lépcső a külföldi bázisnövelésben?
Soma: Hatalmas élmény volt London, ez volt az első külföldi fellépési élményünk közösen. Szeretnénk, ha még sok ilyenben lehetne részünk, persze ha lehet nagyobb helyeken, és több ember előtt. Nagyon örülünk a HOTS listának, innen is köszönjük a bizalmat a minket támogatóknak. Ezek után már reménykedhetünk a showcase fesztiválokon való szereplésben, amiben mi nagyon hiszünk. Ismerem a hátrányait is persze, de ha nagyon megtervezve megy a csapat, abból csak előnyünk lehet. Letti (Sedulyák Violetta), a menedzserünk segít minket és készíti előre a terepet ezeken a fesztiválokon.
Most, hogy már leülepedett az élmény, mi volt a legfontosabb hozadéka annak, hogy a Halott Pénz arénakoncertjein léphettetek fel?
Soma: Leírhatatlan élmény egy arénában tízezer plusz embernek játszani. Sok mindenben segített minket egy ilyen kihívás. Többet agyaltunk például az élő megszólaláson, a megjelenésen. Gyorsabban kellett fejlődnünk ezeken a területeken, de ez jót is tett nekünk. A másik nagy hozadéka a történetnek persze a visszhang, bekerültünk a köztudatba, új hallgatók, és új szakmabeliek figyeltek fel ránk.
Rita: Fantasztikus élmény volt! Néha még most sem hiszem el, hogy ez valóban megtörtént. Azon kívül, hogy életemben nem izgultam még annyira, mint akkor, minden úgy történt, ahogyan elképzeltük. A közönség, annak ellenére, hogy teljesen más műfajban zenélünk mint a Halott Pénz,
nagyon szerettek minket, és biztos vagyok benne, hogy lesznek páran, akik mostantól el fognak jönni egy-két saját bulinkra is.
Gyuri: A beálláson majdnem szívrohamot kaptam, amikor elhallgatott a gitárom a beállás végére egy hibás kábel miatt, de a hangmérnökünk szerencsére hamar megoldotta a problémát, ezért nem csúszott miattam az egész buli.
Tegyük fel, nyár végére remélhetőleg véget ér a kényszerű koncertstop. Jelen állás szerint hogyan nézne ki az őszi/téli menetrend a The Anahit életében?
Soma: Az előző évhez képest felpezsdül a fesztivál életünk, eljutunk olyan helyekre, ahova már egy ideje szeretnénk. Az őszi klubszezonban már velünk lesz a teljes új anyag, ennek a turnéztatását még tervezzük, de biztos mozgolódunk majd a fővároson/országon kívül is.
Sok zenésznek, háttérembernek megterhelő lehet anyagilag és lelkileg a mostani időszak. Ti milyen taktikával motiváljátok magatokat? Hogyan segíthet egymáson a legjobban a szakma ebben az időszakban?
Soma: A zenészek írjanak dalokat és gyakoroljanak! Mi is ezt tesszük, lehet ez egy nagyon termékeny időszak, ami az elkövetkező egy-két év újdonságainak születési időpontja lehet. Mást nagyon nem tudunk csinálni. A háttérben dolgozóknak sokkal rosszabb lehet szerintem, bízunk benne, hogy a csapat, aki körbevesz minket, velünk együtt át tudja vészelni ezt az időszakot, és együtt folytathatjuk tovább.
Tartjuk a kapcsolatot zenekari és crew szinten, csetelünk, telefonálunk, tervezgetünk, csak így lehet fennmaradni és kicsit előre nézni.
Rita: Lelkileg már kezdem feldolgozni és elfogadni azt, hogy még egy darabig nem állhatunk színpadra. Ez van, felesleges lenne depressziózni ezen. Inkább kihasználom az időt, rengeteget írok és gyakorlok. Új stratégiákat építek és építünk fel arra is, hogy anyagilag is kihúzzuk ezt az időszakot valahogy.
