A zenélés terápia, meditáció, transzbaesés - skeemers interjú

A skeemers idei terveit is alaposan felülírta a koronavírus-járvány miatti leállás. De ugyanúgy készülnek idei meglepetésükre, amely nem hagyományos értelemben vett lemez lesz, és bíznak benne, hogy a lengyelországi showcase-fellépésük sem marad el teljesen. Nemrég, még talán az utolsó pillanatban rögzítettek egy live session videót a KMDB stúdiójában. A zenekar három tagja válaszolt nekünk szigorúan otthonról.




Mivel ütitek el az időtöket ebben az időszakban? Ez egy kényszerű, de kreatív, számírós időszak lesz?

Jui (Juhász András).: Az élet azért nem állt meg nálunk, mivel mi nem főállású zenészek vagyunk. Mindenki csinálja a munkáját otthonról, ami továbbra is kiteszi a napjaink jelentős részét. Az viszont igaz, hogy az elmaradt koncertjeink és egyéb programunk helyett most több idő jut számokat írni.  


Pont a veszélyhelyzet kihirdetésének idején utaztatok le Pécsre a KMDB-s stúdiózásra, ez egy nehéz döntés volt? Végül mi döntött az utazás mellett?

Szoni (Ferenczi Szonja): Nagyon nehéz döntés volt. Egyrészt hiába vagyunk kicsi zenekar, a döntéseink meghatározzák a közönségünk véleményét rólunk, másrészt fontos nekünk is példát mutatni és támogatni a #maradjotthon mozgalmat. 
Kevinhez (Kevin Malcom Blanc, a KMBD pécsi stúdió tulajdonosa) január óta megvolt az időpontunk március 14-re. Amiatt szerveztük márciusra, mert össze akartuk kötni egy aznapi bulival, hogy két legyet üssünk egy csapásra: legyen egy szuper felvételünk és fel is léphessünk Pécsen, mert szeretünk ott játszani. Az utóbbi esetében annak ellenére is az elhalasztás mellett döntöttünk, hogy akkor még a 100 fő alatti rendezvényeket meg lehetett tartani. 

Az utazás mellett az döntött, hogy átgondoltuk, két autóval megyünk, minimális emberrel érintkezünk (maximum benzinkút és Kevin), néhány óra alatt megvagyunk és jövünk is vissza. Akkor még csak néhány fertőzött volt itthon. Örülök, hogy elmentünk, mert nagyon sokat adott ez az élmény nekünk, hiszen nem tudom, hogy mikor látom a többieket legközelebb. 
 

 

Hogyan találkoztatok a KMDB-vel, Kevin live session sorozatával?

Szoni: Én először Ian O’Sullivan (a Mongooz and the Magnet tagja) Facebookján találkoztam Kevinnel és a munkásságával, amitől egyből megdobbant a szívem. Itthon ritka az olyan élő, videós felvétel ahol teljes felállásban ott tud lenni egy zenekar. Mindig valamit változtatni kell: vagy akusztikus verzióban működik csak a dolog, vagy csak duó-trió felállás fér be. A mi zenénk nem szólal meg csonka felállásban, a dalok nincsenek átírva akusztikus verzióra, és nem is nagyon tervezzünk ilyet. Így nagyon megörültem ennek a lehetőségnek. Felmentem KMDB Facebook-oldalára és láttam, hogy éppen a Doggos-zal, kedvenc pécsi bandánkkal készítettek videót és mivel jól sikerült, jól szólt, egyből írtam neki egy üzenetet, hogy fogadna-e minket. A többi pedig már történelem.

Az ott előadott számok már az új lemez előfutárai?
Szoni: Különleges dologgal készülünk 2020-ra, amit remélünk, hogy sikerül megvalósítani. A Hangfoglaló Program keretein belül kapott támogatásból fogunk felvenni egy albumot, de ez nem a harmadik skeemers-album lesz, hanem valami finomság, amiről még nem szeretném lerántani a leplet.  Viszont emiatt a speciális dolog miatt idén nem lesz kapacitásunk új albumot rögzíteni. Az új dalok még íródnak, folyamatban vannak, ezt az alkotói folyamatot pedig nem akarjuk sürgetni, sőt, tök boldogok vagyunk, hogy végre utolértük magunkat. A Can’t Do No Good albumunkra még így is rögzítettünk olyan dalt tavaly, ami már 5 éves volt. 

Már megmutattátok magatokat showcase eseményeken, illetve már megvették számotokat amerikai sorozathoz (Ray Donovan), vagy más videóhoz is.  Ezt a szálat erősítitek még a jövőben, vagy egyelőre az itthoni közösségépítésen van a hangsúly?

Szoni: Nagyon boldogak vagyunk attól, hogy itthon egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a zenénk iránt. Nem írunk magyar szövegeket és nem is fogunk (nem is tudunk), így mi ahhoz a réteghez szólunk, akik ezzel is tudnak azonosulni.  Emellett viszont azt érezzük, hogy a zenénk nagyon jól működne olyan országokban, ahol teljesen természetes, hogy egy zenekar angolul zenél, illetve olyan helyeken ahol a surfpunk/punk/california punk zenéknek nagyobb közönsége van. Így mindig hatalmas örömmel tölt el minket, ha külföldről kapunk pozitív visszajelzést.

Szándékos lépés volt a részetekről, hogy a surfpop mellé nem épp felhőtlen témájú szövegeket írtok? 

Szoni: A zenénkben olyannyira nincsen szándékosság, hogy eleinte folk-dalokat írtunk. A Fairlady című dalunk volt az első, aminél azt éreztük, hogy megtaláltuk a saját hangunkat, stílusunkat.

A zenélés az én meglátásom szerint egy ventillálás – egy terapeuta, terápia, meditáció, transzbaesés. Nem kell ahhoz sámánnak születni, hogy az ember ezt megtapasztalja. Mindenkinek van olyan dolog az életében, amiben kiteljesedik, és amiben teljesen el tud merülni.  A jó dolgokat nem nagyon kell ventillálni – azokat be kell lélegezni, együtt kell velük élni, el kell őket raktározni és emlékezni rájuk, amikor rossz minden. A jó dolgokból nem tanulsz, nem vonsz le következtetéseket többnyire, csak élvezed őket. De a fájdalom, a szorongás, a mentális betegségek, a rossz döntések, a hibák és a kudarcok olyan dolgok, amit ventillálni kell, amiről beszélni kell, mert ezekkel nem vagyok egyedül, te sem vagy egyedül és nem is kell, hogy egyedül legyünk. Ezekből tanulsz, ezektől leszel még erősebb. Én ezekről írok, úgyhogy a dalok emiatt hathatnak sötétnek. 

De annyit elárulok, hogy az első dal címe, amihez szöveget írtam “I hate myself and want to die” volt. Szerintem ahhoz képest hosszú utat tettünk meg!

Tegyük fel nyáron kiszabadulunk mindannyian a szobafogságból, mi lesz az első dolgotok zenekarként a személyes találkozáson túl? 

Gege (Szabó Gergely): Valószínűleg koccintunk egy Mate-val a Beat előtt vagy valami tipikus olyan dolog lenne jó ,amit jelenleg nem lehet. Most egy sima próba is megváltó változatosságnak tűnne szerintem mindenkinek. De egy jó közös fürdőzés is menő lenne, vagy utolérni a sok terveink közül legalább az egyiket.

Láttatok valamilyen jó, értelmes kezdeményezést zenészektől arra, hogyan ne zuhanjanak be ebben az időszakban, netán még közönséget is építsenek? Én például látok élő dalkérős videócseteket, online koncerteket zenészektől, ilyenben gondolkodtok?

Gege: Nekem az eddigi kedvenc jelenségem a live stream, vagy live session koncertek szerveződése. Tök jó, hogy a kanapéról még van esély megnézni egy koncertet. Páran csináltak néhány karantén bulit (Biankalujza) de azon kívül szerintem jelenleg eléggé ül és vár a legtöbb zenekar. Még voltak Spotify-playlistek is, az se rossz, de nyilván ezek nem olyanok, mintha a Vittula, Központ, Muri vagy Beat előtt állnál és beszélgetnél.

Játsszunk el a gondolattal, hogy ősszel már visszatérnek a koncertek, és lehet újra találkozni egymással. Hogy fest most a fejetekben az őszi/téli időszak?
Gege: Ideális esetben lesz a lengyelországi Spring Break fesztivál valamilyen formában, plusz bepótoljuk a Blahalouisianával közös koncertet remélhetőleg. Jó lenne még kora ősszel vagy nyár végén valami tengerparti helyen játszani – az azért picit visszahozna az életbe.

Ha még tartana a Bandcamp akciója, amelynek részeként 100 százalékban az előadókhoz ment egy napon keresztül a bevétel, ti milyen lemezt vennétek meg okvetlenül?    

Jui: La Luz: It’s Alive, Together Pangea: She don’t play nice EP, Twin Peaks: Lookout     

Milyen intézkedésre, segítségre lenne okvetlen szüksége szerintetek a zenekaroknak, háttérembereknek, kluboknak a gyors talpraálláshoz?

Jui: A legfontosabb az lenne, hogy visszatérjen az emberek biztonságérzete, hogy újra lehessen közösségbe menni. A másik, hogy az emberek életszínvonala ne csökkenjen jelentősen, mert ha sokan elvesztik az állásukat, akkor valószínűleg kevésbé a bulizáson lesz a fókusz. Fontos lenne az is, hogy a turisták is visszatérjenek a városba, ez ugye főleg azoknál a kluboknál érdekes, akik jelentős mértékben építettek a külföldiekre. Szerintem a belvárosi klubok egy elég jó időszakon vannak túl, remélhetőleg sikerült mindenkinek annyi tartalékot félrerakni, hogy sikerül megtartani a munkatársak kritikus részét és az újranyitásnak nem lesznek pénzügyi akadályai. Az hogy kellene-e mondjuk valamilyen egyszeri támogatást adni nem tudom, sok érv szól mellette és ellene is.
 

 

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel hírlevelünkre!