A tudatos zenekari menedzsmentről szólt a IV. Backstage április 17-én a Design Terminálban. Vendégeink – Antal Dániel üzletfejlesztési tanácsadó, Wolfie, a Punnany Massif frontembere, a zenekar menedzsere, dr. Soltész Péter és a Quimby alapító tagja, Varga Líviusz – a piackutatási eredmények felhasználásában rejlő lehetőségekről, a célirányos tervezésről és személyes tapasztalataikról számoltak be.
A tudatos zenekari menedzsmentről szólt a IV. Backstage április 17-én a Design Terminálban. Vendégeink – Antal Dániel üzletfejlesztési tanácsadó, Wolfie, a Punnany Massif frontembere, a zenekar menedzsere, dr. Soltész Péter és a Quimby alapító tagja, Varga Líviusz – a piackutatási eredmények felhasználásában rejlő lehetőségekről, a célirányos tervezésről és személyes tapasztalataikról számoltak be.
Antal Dániel előadásában – mivel a hazai felmérések eredményeit még nem publikálták– nyugat-európai országok statisztikáit vetette össze a hazai jelenségekkel. Az élőzene és a hangfelvételek üzleti tervezésére vonatkozólag vont le következtetéseket. Adatokat közölt például zenekarok jövedelmeinek forrásairól és arányairól (az együttesek bevételének kétharmada élőzenéből származik). „Magyarországon sikeres zenei karriert alapvetően nagyon erős koncertjelenlétre lehet építeni” – mondta. Összefüggést tárt fel a közönség koncertlátogatási szokásai és a lakosság művészeti-alkotói tevékenysége között: „Minél többen zenélnek egy népességen belül, annál többen fognak koncertre járni.” Rámutatott az egyes zenei műfajok és szubkultúrák közti különbségekre is (ti. hogy a punkok keresik a legkevesebbet). Kiemelte a piackutatások tervezésben való felhasználásának, a zeneoktatás előremozdításának és egy minden magyar hangfelvételt felölelő központi adattárnak szükségességét.
A Punnany Massif menedzsere a hétköznapi gyakorlat felől közelítette meg a kérdést. Az általános marketing ’P’-it (product, price, place, packaging, positioning) zenekarok esetében is követendőnek tartja. Soltész Péter szerint ha a zenekar „márka”, akkor minden, amit az együttes csinál (koncertek, kiadványok, merchandising, szponzoráció), terméknek tekinthető. Viszont mind a menedzser, mind az együttes frontembere, Wolfie úgy vélte, hogy a racionális gondolkodás és a természetes változások elfogadása mellett nagyon fontos a hitelesség, az őszinte lelkesedés a saját zene és általában a művészet felé.
Varga Líviusz alkotás és megélhetés olykor nem egészen harmonikus kapcsolatáról közvetlenül, saját élettörténete nyomán beszélt. Elmondta, hogy a tehetség az, aki mindenki másnál tízezer órával többet fordít az adott tevékenységre, és hogy a zenélés melletti „B-tervei” (úgy mint ajándékkosár-készítés, hólapátolás, vagy eladói munka a csempeüzletben) olyan zenésszé tették őt, „aki meg tud dolgozni azért, hogy hangszere legyen, meg rezsije legyen.” A „Márpedig szerezz diplomát, kisfiam!” szülői intés, illetve a tervezést bemutató előadások mellett ő tehát arra hozott példát, hogy az aktuális helyzetekből hogyan lehet kihozni a legtöbbet.
