A Waves Vienna fókuszában Magyarország!
Az európai showcase fesztiválok közül is kiemelkedik sokszínűségével és folyamatosan megújuló szakmai programjával a Waves Vienna. Ma délben a fesztivál bejelentette két fókuszországát, amelyek közül az egyik idén Magyarország. Bali Dávid HOTS vezetővel beszélgettünk a bejelentés kapcsán.
Mióta van jelen magyar zenekar a Waves Viennán?
Milyen szerepet tud magáénak ez a fesztivál az európai showcase-ek sorában?
Bizonyos szempontból a kezdetektől fogva, hiszen a Waves Vienna ötlete is még a RegiON konferencián született meg Budapesten, ami akkor elindított a teljes közép-kelet-európai régióban egy újhullámot abban az értelemben, hogy a könnyűzenei szereplők szükségesnek érezzék a szakmai párbeszédet a belső és környező országok piacaival. Az első Waves Vienna helyszíne is a Balassi Intézet bécsi épülete, a Collegium Hungaricum volt - ami az idei évben is külön szerepet kap majd az esemény programkínálatában -, de valójában magyar zenekarok 2011 óta játszanak az eseményen, a HOTS-szal pedig a megalapításunkat követően, 2017 óta vagyunk magyarországi partnerintézménye a fesztiválnak, így az elmúlt két évben is már rendre 3-3 magyar zenekart hívtak meg a jelentkezők közül (Fran Palermo (2018), Mörk (2018), Antonia Vai (2018), Dope Calypso (2017), Babé Sila (2017), Belau (2017).
A Waves Vienna több szempontból is fontos: egyfelől a magyar zenekarok többsége által kifejezetten vágyott turnécélpont Ausztria, ami a kapuja egy több mint negyvenmillió lelket számoló közös, svájci-német-osztrák piacnak, amin belül nagyon erős terjesztési, turnézási hálózatok épültek ki az elmúlt 30-40 évben. Másfelől, mint a régió legnagyobb múltra visszatekintő eseménye, itt is folyamatos feladat a szakmai megújulás, így a konferenciaprogram is olyan üzleti-artisztikus témaköröket ölel fel, amivel reflektál, és egyben példát is szeretne mutatni a régió szereplőinek. És mint minden showcase-eseményen, itt is látható az a tehetségkutatás, amivel a következő nemzedékek legnagyobb előadói megmutatkozhatnak még a felnövésük előtt: olyan produkciók karrierje indulhatott innen, mint Kavinsky, a Kensington, SOHN, Charli XCX, a Ghostpoet vagy Jamie Woon.
Mit jelent a fókuszország szerep pontosan?
A Waves Vienna, mint önazonos közép-európai esemény, minden évben két ország piacára összpontosít: egy nyugati és egy keleti partnerre, ezzel is nemcsak összhangot, hanem példamutatást sugallva. A szervezők most érkezték elérkezettnek az időt ahhoz az elmúlt évek tapasztalatai alapján, hogy a magyar piac olyan változáson megy keresztül, amit szeretnének bemutatni a régió szereplőinek. Ez persze nem a mi, hanem a szerzők érdeme, elvégre most nő fel egy olyan nemzedék, amely valódi önkifejezési eszközként tudja használni a saját zenei útkeresését, tudását.
2019-ben így Magyarország lesz az a - Bécs topográfiáját tekintve - keleti partner [a nyugati Svédország], akik a saját dinamikus piacfejlődésük miatt kiemelt fókuszt kaphatnak, így legalább hat magyar zenekart hívnak majd meg, tartanak egy dedikált, ünnepi fogadást, és két konferenciapanel is a magyar piaccal, a magyar könnyűzene exportjával foglalkozik majd.
Milyen hatása, utóélete lehet egy ilyen eseménynek a hazai zenekarokra nézve?
Ez leginkább a helyszíni reprezentáción és a megfogalmazott célokon is múlik: amit mi nyújtani tudunk, hogy most legalább négy hónapon keresztül szinte minden a magyar zenéről fog szólni Bécsben a szakmai életben, hiszen egy erőteljes PR-kampány előzi majd meg a magyar zenekarok koncertjeit. A célunk egyértelműen az, hogy átfogó üzenetként legyőzzük azt a káros sztereotípiát, ami szerint a magyar könnyűzene elmaradott vagy modellkövető volna, és hiszem, hogy a szervezők olyan produkciókat választanak majd ki a szabad jelentkezés alapján, akikben kellő izgalmat, szenvedélyt és lehetőséget látnak abban, hogy az adott produkciók vissza-visszatérhessenek így nem csak Ausztriába, hanem a teljes németajkú régióba. Ezért is bízom külön abban, hogy akik jelentkeznek a Gigmit felületén, pontosan tudják, hogy mit várnak ettől az eseménytől, és kiket szeretnének megszólítani a koncertjükön, valamint annak lekövetésében.
[A Waves Vienna a szabadjelentkezéses showcase fesztiválok közé tartozik. A fent linkelt Gigmit felületen jelentkező zenekarok közül augusztus magasságában kerülnek kiválasztásra azok a produkciók, akik majd megjelenési lehetőséget kapnak a fesztivál keretein belül.]
Mit tartasz az elmúlt időszak legnagyobb sikerének a hazai zenei export tekintetében?
Szerencsére erre a kérdésre nem csak egy választ tudok adni: borzasztóan büszke vagyok a Freakin' Disco videoklipjének nemzetközi menetelésére, így végre a Berlin Music Video Awardson hosszú évek után ismét lehetett magyar jelölt, de ugyanennyire örülök annak, hogy a The Qualitons kiérdemelhette a KEXP szerkesztőinek bizalmát ahhoz, hogy végre magyar zenekar is eljuthasson a rádió legendás seattle-i stúdiójába. Emellett számomra sokat jelent, hogy a Primavera és a Liverpool Sound City is a tavalyi jelenlétünk alapján már két-két magyar zenekart hívott meg idén - beleértve a nemrég a Clash Musicon és a Line of Best Fiten premierelt Belaut, vagy épp a magyar Spotify-üstökös Platon Karataevet - , nem mehetek el szó nélkül abban sem, hogy Kamau Makumi, a Mary Popkids dalszerzője jegyzi az egyik legfelkapottabb lengyel slágert, a Bladorozowát AdMától, ami jelenleg is egyre csak feljebb menetel a slágerlistákon, valamint a Mongooz and the Magnet ázsiai térhódítása is legalább annyira izgalmas, mint a Bohemian Betyars regionális növekedése. Ezen felül a következő hónapokban lesz még kettő nagyobb volumenű, szakmai bejelentésünk, amiről egyelőre nem nyilatkozhatunk, de merem remélni, hogy a piaci szereplők is értékelik azokat a folyamatokat, amik az elmúlt három évben egyre láthatóbb eredményeket hoznak mindannyiunk számára.
Milyen egyéb, 2019-es események következnek még, amelyeket kiemelnél? Van olyan köztük, amelyre még nyitott jelentkezéssel lehet bekerülni?
A Reeperbahn, a Zandari Festa, a Nouvelle Prague, az Indirekt Belgrad továbbra is várja a jelentkezéseket, minden zenekart olyan célok elérésére biztatnék, amiben valódi jövőképet láthat. Ezek a szakmai események csak 15%-ban szólnak magáról a koncertről, 85% a storytelling és a szakmai alapozás azért, hogy aki egyáltalán a színpad elé kerül, az utolsó dalig ott is akarjon maradni, és ne csak legyintsen fél szám után. Illetve tapasztaltabb zenekaroknak már most ajánlanám a 2020-as ESNS és MENT jelentkezéseket, de itt külön javasolnám azt, hogy a határidőn belül akkor kerüljön leadásra a jelentkezés, ha van mellette olyan nemzetközi eredmény (sajtópremier, Spotify-statisztika, bármilyen mérőelem), ami segíthet a szervezők bizalmának kiérdemlésében.
Milyen eredményei kézzelfoghatóak már a legutóbbi HOTS shortlistnek? Mikor kerül összeállításra az újabb lista?
A legutóbbi shortlist két legnagyobb haszonélvezője egyértelműen az Apey & the Pea és a Platon Karataev voltak, és ehhez hozzátartozik az is, hogy több szakmai esemény egyre nyitottabb a metallal szemben, hiszen ők is látják a közönség lojalitását és fogyasztókészségét. Emellett a Platon Karataev pedig a saját storytellingjében is az utóbbi évek egyik legizgalmasabb hazai produkciója, ezt objektíven is kijelenthetem, és több esetben is első körben böktek rájuk érdeklődéssel, ami az ősszel megjelenő album fényében valószínűleg csak még nagyobb rivaldafényt kölcsönöz majd a produkciónak. A következő listát ez alkalommal előbbre hozzuk, még most, tavasszal nyílik meg a szavazás az őszi-téli időszakra a felgyorsult fesztiváligazolásokra és a piaci igényekre reagálva.
Milyen az ideális zenekari habitus egy ilyen szakmai rendezvényen? Mire érdemes figyelni annak, aki kijut mondjuk a Waves Viennára?
A zenekarok részéről két dolog számít igazán: hogy tudják, hogy képesek a lehető legtöbbet nyújtani a színpadon, és hogy eközben sem feledkeznek meg arról az alázatról, hogy legalább ötven másik magyar zenekar vágyott volna arra a slotra, amit kaptak a szervezőktől. Ideális esetben a zenészeknek egy ilyen szakmai eseményen csak a zenélésre kell figyelniük, és hogy olyan szettet rakjanak össze, amiben nincs üresjárat, aminek egységes a színvonala, és a legjobb dalok a szett elején és a végén helyezkednek el a korai és kései érdeklődők miatt, hiszen a szakmabeliek egész nap mennek mint a tank, A-ból B-be. A koncert végén pedig a menedzser feladata lenne az, hogy az ott lévő szakmai delegáltakkal azonnali kapcsolatot építsen ki abból a célból, hogy tudnának-e közösen jövőt tervezni a zenekarral. Itt sokszor hibás szemlélet egyébként, ha látszólag 'nem történik semmi' - egyfelől ezek a nézők naponta közel száz zenekart néznek végig, és időre van szükségük, másfelől a nem-válasz is válasz, amiből érdemes tanulni.
Bali Dávid
Fotó: Erdős Dénes