TanulmányokKönnyűzenei Oktatási hírek

Előadások:

Lars Andersson: Pop Education in Sweden - Broadening the Perspective

Pop music has a strong tradition in Sweden. Succesful pop groups like ABBA and Cardigans have opened up for a strong pop education industry in Sweden. During the 21st century these pioneers has been followed by a number of successful song writer and music producers such as Max Martin and Johan Schuster “Shellback”. The have had great success working with world top artists selling millions of albums. The Swedish music industry revenue is approximately 1 billon Euros with an annual growth of 10-15 %.

Many of the most successful Swedish pop artists have all stated that the music education in Swedish Music schools is a big part of their success. The map of the Swedish pop education chain ranges from music schools to upper secondary level to pre-college and university level. Pop music education is available to children of all ages in Sweden and we educate specially trained teachers that have deep knowledge and skills in pop music from all over the world. The Swedish Music & Culture-schools with students from the age of 9-18 exists in almost all of the municipalities in Sweden (283 out of 290) and they invest  250 000 Euros annually and involve 500 000 Swedish children every week. In Sweden the music education sector has expanded beyond pop education now also including singer-songwriting , music production and digital music making. In higher music education at Universities there are now different genres present such as classical, folk& world, jazz and pop music. The entrance of new genres has also driven the need of new pedagogy and new methods to meet the challenges in musical learning in for example pop music education. We can now see that these  new methods serves as an inspiration and drives enhancement of all genres. Still every genre has it´s own special artistic output but there are generic competences that now are being shared among colleagues at all levels of the musical “food chain”.

Presentation

Andrásik Remo: Miért nem könnyű ma a könnyűzene-oktatás?

A helyzetelemzés sorra veszi a zenetanulással kapcsolatos általános ismeretek hiányából fakadó téves beidegződéseket, a szülői oldalról tapasztalható rossz gyakorlatokat, valamint ezek okait.

Bemutatja a zenetanulás ma elérhető formáit hazánkban, és tárgyalja a működési különbségeiket, az oktatott és nem oktatott műfajok, a közösségi élmény, az oktatás minősége, valamint az eredményesség tekintetében.

Olyan kérdéseket is érint, mint...

A hangszerrel műfajt is kötelező választani? S ha igen, akkor miért?
A megfelelő hangszerrel teljesebb, boldogabb életet élhetünk?
Lesz-e élményalapon nyugvó, szabadon átjárható szakokkal, műfaji megkötések nélküli, hangszeres megkötések nélküli, végre a korunkhoz igazodó technikailag és technológiailag egyaránt fejlett oktatási rendszer, ahol nyílt gondolkodású, nagy tudású, értő, érzékeny zenetanárok segítik a legszerteágazóbb műfaji és hangszeres ismeretekhez és tudáshoz a tanulókat? Ahol valóra válhat az a régi tény, hogy a zene műfajoktól függetlenül csak két fajta lehet: jó, vagy nem jó.

Valamint igyekszik összegezni a tömeges zeneoktatás, a hangszerrel élés, a zenélés pozitív hatásait, és a könnyűzene tömeges oktatásának hiányából fakadó hátrányokat, az egyéni és a kollektív következményekkel egyaránt.

Prezentáció

Bajnai Zsolt: A Hangfoglaló Program szerepe és vállalásai a hazai könnyűzene-oktatás fejlesztésében

Indulás a jövőbe

Egy távol-keleti bölcsesség szerint, ha egy évre tervezel, ültess rizst, ha tízre, telepíts erdőt, ha hosszabbra, tanítsd a gyerekeket. A Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzenei Támogató Programja révén egy olyan konferencia valósulhat meg, ami az utóbbinak a lehetőségét szeretné megalapozni a magyar könnyűzene területén. Éppen ezért, a jövőbe utazunk. Ugyanis az, amiről ebben a két napban beszélünk, egy év múlva talán elkezdhet megvalósulni, tíz év múlva talán végeznek azok a gyerekek, akiket az új körülmények között a könnyűzenére tanítanak, és húsz-harminc év múlva érződhet annak a hatása, amit tőlünk kaptak és tovább adtak. Gondoljunk bele, hol tarthatna a magyar könnyűzenei oktatás – és emiatt a magyar könnyűzene, de áttételesen az egész társadalmunk – ha fél évszázada (1968-ban) és bő három évtizede (1982-ben) nem feneklenek meg a hasonló kezdeményezések!

Csak remélni tudom, hogy a konferencia résztvevőiben felsejlik a felelősség. Tudunk-e élni azzal a lehetőséggel, hogy használható koncepciók megalkotására némi forrás, és végre valamiféle szervezeti háttér is a rendelkezésünkre áll?

Az NKA-n belül 2014-ben elindult könnyűzenei támogatási program – amely az elmúlt négy évben 2,7 milliárd forintot fordíthatott a hazai könnyűzenére – indulásakor hiányzott az alprogramok közül az oktatás. A 2015-ben létrejött, a program megvalósításáért felelős ideiglenes kollégium felvázolt egy könnyűzenei életpályamodellt, amely 5-8 éves időintervallumban próbálja segíteni a zenészeket és formációikat. Ennek a modellnek azonban hiányossága, hogy csak akkortól foglalkozik a zenészekkel, amikor azok először szakmai közönség elé lépnek, például valamelyik megyei tehetségkutatón. Miután a Hangfoglaló Program által 2015-ben végzett kutatás kimutatta, hogy azokból lesznek a tudatos zenei vásárlók – akik pénzt adnak egy koncertért vagy egy letöltésért –, akik maguk is tanultak zenélni vagy zenélnek, teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy azt az 5-8 éves könnyűzenei életpályamodellt ki kell egészítenünk. A Hangfoglaló Programnak igenis foglalkoznia kell a könnyűzenei oktatással. Egy évvel ezelőtt ezért hívtuk életre a kilencedik, a Magyar Könnyűzenei Oktatást Támogató Alprogramot.

Az Alprogram eddigi legnagyobb vállalása a Hangszert a kézbe-programsorozat, aminek köszönhetően 2018 végéig a fővárosba és mind a tizenkilenc megyébe eljut az a könnyűzenei játszótér, ahol a HANOSZ közreműködésével hét szekcióban több mint száznegyven hangszer próbálható ki. Az eddigi tíz helyszínen közel harmincezren éltek ezzel a lehetőséggel, és azt reméljük, a hátralévő helyszíneken még legalább ennyien vesznek valamilyen hangszert a kezükbe.

A Hangszert a kézbe-sorozat azonban felvet egy fontos, mondhatni kardinális kérdést, amire a Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Oktatást Támogató Alprogram első oktatási konferenciája hivatott válaszokat keresni.

Mit tehet az, aki hangszert vett a kezébe, és úgy dönt, könnyűzenét szeretne tanulni?

Az NKA és az NKA Hangfoglaló Programja jelenleg támogatást tud nyújtani a rendhagyó énekóráknak, a megyei tehetségkutatóknak, hamarosan pályázattal ösztönözheti a településeket, hogy megalkossák saját zenei koncepciójukat, amiben helyet kell kapjon a zenei nevelés is. Vannak kísérletek arra, hogy különböző uniós forrásokból próbatermek jöjjenek létre az országban, és számtalan pályázat – például a Hangfoglaló Program klubtámogatói kiírásai – segítik a fellépési lehetőséghez jutást. Mindezek azonban nem jelentenek megoldást olyan alapvető feladatokra, amit csak a könnyűzenei szakma végezhet el.

Naivság azt gondolni és várni, hogy a politika magától napirendre tűzi a könnyűzenei oktatás kérdését. Ugyanígy hiú ábránd azt várni, hogy az államigazgatás valamely szintjén ez egyszer csak téma lesz, ami aztán előterjesztéseket, törvényjavaslatokat, forrásokat szül. Az állam nem így működik.

A könnyűzenei szakmának kell érthetően megfogalmaznia, miért lenne jó az egész társadalomnak, a zenefogyasztóknak, a zeneiparnak, a zenészeknek, a zenetanároknak, a gyerekeknek és a szülőknek, ha a jelenleginél szervezettebb és profibb körülmények között zajlana Magyarországon a könnyűzenei oktatás és nevelés. A szakmának kell érthetően elmondania, hogy a lehető legtöbbek számára – nem elsősorban anyagi – haszonnal járó könnyűzenei oktatást hogyan és milyen keretek között lehetne egységesíteni, és minél több ember számára elérhetővé tenni. Az egységes szakmának kell a jó gyakorlatokat minél több helyen alkalmazni, minél több helyen bemutatni, a változást láthatóvá tenni. Ezt a hatalmas munkát, aminek számtalan részterülete van – a pedagógusképzéstől a tankönyvkiadáson át az optimális iskolakialakításától kezdve a hangszerbeszerzésig –, más nem fogja elvégezni. A könnyűzenei oktatás területén remélt változásokhoz szükséges első szikrát és első eredményeket a szakmának kell megteremtenie, neki/nekünk kell ezen az úton elindulni.

Szerintem óriási a felelősségünk. Talán soha nem volt még erre a munkára forrás és a jelenlegihez hasonló szervezeti keret. Tudunk vele élni, vagy 1968 és 1982 elvetélt terveinek a sorsára jutunk?

Szándékaink szerint ez a konferencia azt a célt szolgálja majd, hogy a meglévő jó gyakorlatok és tapasztalatok megismerése után elindul egy olyan közös gondolkodás, aminek akár fél éven belül látható, kézzelfogható, megmutatható eredményei lesznek. Egy-két nap alatt nem végezhetjük el a fent vázolt hatalmas munkát. De elindulhatunk egy úton. Aminek csak az első lépését tette meg az NKA Hangfoglaló Program, hogy a Legyen a könnyűzene is mindenkié-című konferencia megrendezését támogatta. A következő lépést holnapután, azt itt jelenlévők tehetik meg. Indulhatunk a jövőbe?

Prezentáció

Balogh Gábor: Sikerélmény-központú zeneoktatás

A világon zenetanárok ezrei törik a fejüket azon, miként lehet a zene bonyolult rendszerét egyszerűen, gyorsan, hatékonyan úgy tanítani, hogy azt elsősorban a tanulók, de a zenét tanítók is élvezzék. Úgy gondolom, sikerült megalkotni azt a zeneoktatási módszert, amivel mindez megvalósítható.

A BAccordLOGic© rendszer olyan egyszerű, hogy a hároméves gyerekek zenélnek vele, olyan gyors, hogy az első órán kivétel nélkül mindenki hangszeren játszik, és olyan hatékony, hogy általa a zeneelméleti fogalmakat tizenkétszer gyorsabban meg lehet tanulni és gyakorlatban alkalmazni.

A BAccordLOGic© módszer célja a legrövidebb idő alatt eljuttatni a tanulókat a zenélés örömteli állapotába, sikere pedig az egyszerű jelrendszerében rejlik, amit már a bölcsődések is megértenek a világ minden táján. Tanítunk külföldi gyerekeket, akik nem tudnak magyarul, de a magyar gyermekdalokat, népdalokat már hangszeren játsszák.

A jelrendszer lekódolja a világon eddig kialakult összes zeneoktatási módszert,  megtalálható benne a Kodály-módszer, az Orff-módszer és minden zeneelméleti összefüggés, ami évezredek óta kialakult a zene fejlődése során.

Ez az oktatási program egyedülálló a világon, és új lehetőséget nyújt a pedagógusok, a szülők és a gyermekek számára. A szín-számkódos kottákból, már az első órán zenélnek a gyerekek, és a zenei alapokat mesékkel, játékokkal, színekkel, számokkal, formákkal tanulják. Zeneoktatásunk célja a korai sikerélmény megvalósítása és a zene megszerettetése. A módszer egyszerűsége és gyakorlatiassága mindenki számára érthetővé és valódi élménnyé teszi a zenetanulást.

A BAccordLOGic Zeneoktatási Módszer Kiváló Újításért Díjat nyert a 2012. október 10–13. között megrendezett 10. Nemzetközi Innovációs Kiállításon (ARCA 2012) Zágrábban.

Prezentáció

Dr. Beck Zoltán: Populáris zene az egyetemi-akadémiai térben

Az a meglepő – és itt a meglepődést a hétköznapi tapasztalat körében gondolom el –, hogy a populáris zenei kultúra alig van jelen a tudományos elbeszélésekben, a tudomány intézményi és ezzel együtt legitim terében. Holott arról van szó, hogy van kimunkált narratívája a populáris zenének: viszonylag jól értelmezhető és nyilvános, kanonizált történetisége, előzménytörténete, vagy legalábbis ahhoz kapcsolódó konstrukciók. Bír továbbá társadalmi nyilvánossággal, szereplőit társadalmi ismertség és elismertség övezi. Szervezetei vannak, azaz betagozódik a társadalmi intézményrendszerek világába. Ezen túl kiépült iparszerű működése is, ténylegesen kimutatható hozzájárulása az állami költségvetésekhez, munkahelyeket teremt, széles ipari és szolgáltató bázis épül rá, illetve köré, technikai újítások katalizátora és fejlesztője egyben. Továbbá társadalmi csoportszerveződések, közösségi hálózatok jönnek létre és aktiválódnak éppen a populáris zene által, amiként világról való állítása nem csupán egy zenei-esztétikai horizonton, hanem ideológai mezőben is felismerhető. És sorolhatnám azt a még mindig naiv tapasztalatot, amelynek ellenpontjaként jelenik meg első állításom, miszerint mégis alig foglalkozik a tudomány ezzel a fenoménnal.

A Pécsi Tudományegyetem Zenélő Egyeteme (PTE-ZEN) olyan, egyébként a világban nem egyedülálló, de Magyarországon kivételes kezdeményezés, amely megkísérli az egyetem világában megjeleníteni a populáris zenei kultúrát, illetve annak különböző diskurzus-szintjeit, szegmenseit, fragmentumait. Az előadás erről a megfontolásról, és az ehhez kapcsolódó néhány éves tapasztalatról kíván szólni – önreflexív elemzéssel inkább, mint leíró történetiséggel.

Prezentáció

Dr. Csüllög Judit: A könnyűzene az ének-zene tanárok képzésében – helyzetkép és lehetőségek

Az előadás bemutatja, hogy a könnyűzene milyen mértékben és hogyan jelenik meg az ének-zene tanárok képzésében. Betekintést nyújt a populáris zene vonatkozásában az ének-zene tárgy követelményeinek és lehetőségeinek tantervi szabályozásába, ennek alapján az alkalmazott tankönyvek ide vonatkozó tartalmát vázolja röviden. Vizsgálat tárgyát képezik továbbá az ének-zene tanárképzés képzési és kimeneti követelményei. Az előadás kitér az Eszterházy Károly Egyetemen folyó énektanárképzés ismertetésére, és azon belül a könnyűzene helyzetének bemutatására. Végezetül lehetőségeket vázol fel a könnyűzene iskolai oktatásba és tanárképzésbe való átgondolt és szisztematikus beépítésére.

Prezentáció

Udo Dahmen: Educating Popular Music in University

The Popakademie Baden-Wuerttemberg combines all relevant aspects of popular culture and creates synergies in order to maximize the creative and economic output of Popular Music.

Since its foundation in 2003, the Popakademie Baden-Wuerttemberg has quickly become one of the most renowned names in the German music and media landscape, successfully established in the higher education sector nationally and internationally.

The graduates of the Popakademie find their way into the music industry. Top Ten albums and singles, Gold and Platinum are awarded to music graduates and top managing jobs in the music industry are covered successfully by music business graduates of the Popakademie. 450 students are educated in five study programs in Popular Music, World Music and Music Business.

The Popakademie Baden-Wuerttemberg sees itself not just as an institution of higher education but also as a competence centre for all aspects of the music industry, underpinning this with numerous projects in the areas of European cooperation, regional development and business development. Mannheim, the UNESCO City of Music, offers the ideal environment, with its lively cultural scene, active promotion of popular music and institutions such as the Music Commission, the Musikpark, a start-up centre for companies, ventures and projects within the music and creative industries and the C-Hub, the creative industries incubator.

Presentation

Fehér Károly: Ethnosound-örömzene - interaktív zenés programok mindenkinek

Az előadás az Ethnosound interaktív örömzenés programjairól szól. Céljuk, hogy a zene és a zenélés bárki számára minél fiatalabb életkorban, de minden korosztálynak, társadalmi csoportnak is elérhető örömforrássá váljon. A zene a rengeteg jótékony hatásán kívül önismeretet és magabiztosságot fejleszt, ha szükséges, gyógyít, boldogít és közelebb hozza egymáshoz az embereket. Tevékenységükkel szeretnék elősegíteni, hogy ezt a kincset minél többen felfedezzék. A foglalkozások között megtalálható a hangszersimogató, közösségi élménydobolás, hangszerekkel a világ körül-rendhagyó énekóra, hangszerkészítés, hangszerbemutatók, de a boomwhackers-élő xilofon program is akár több száz fő bevonásával.

Prezentáció

Halmos Attila: Hangszeres előképző

2016-ban kezdtem el a Budapest Schoolban és a piliscsabai Hauck János Német Nemzetiségi Iskolában hangszeres előképző órákat tartani. Tizenhét éve tanítok a piliscsabai Páduai Szent Antal Iskolában mint népi hegedű tanár. Azonban a művészeti iskola keretein belül nem tudtam megoldani, hogy egy gyerek több hangszerrel, több műfajban és csoportosan kezdhessen megismerkedni a hangszeres zenével.

De miért fontos ez? Azért, mert ma a diák úgy kerül be a művészeti iskolákba, hogy nagyrészt a szülő, a gyerek vagy a média választ hangszert és műfajt. Szerintem jobb, ha ezt egy hozzáértő szakember segítségével teszi. 

Természetesen ezt is sokféleképpen lehet csinálni, én most leírom a saját módszeremet. Billentyűs hangszeren, hegedűn, csellón, gitáron, és ha hoz magával a gyerek, akkor fúvós hangszeren kezdem el tanítani. A billentyűs hangszeren egyből el tudom kezdeni a magyar gyerekdalokat, szolmizációs hangokkal, mind a két kézzel. Hegedűn a legtöbb időt a vonó megszokása jelenti, itt az első A-dúr skála után tudom behozni a gyerekdalokat, szolmizálva, és mikor megtanuljuk az A-moll-t, onnantól kezdve ABC-s hangokkal. A csellót basszushangszernek használom, és egyből ABC-névvel indítunk. A gitáron a kezdetektől háromféleképpen tanítok: dallamhangszerként szolmizálva, akkordhangszerként ABC-vel, basszushangszerként számokkal.   A furulyáról nem írok, mert kevésszer találkoztam vele, és nincs nagy tapasztalatom.

Ahogy haladunk, szép lassan kialakul, hogy kinek melyik hangszer áll jól – egy év alatt már óriási különbségek alakulhatnak ki a diákok között. Ilyenkor szólok a szülőnek, hogy írassa be az amúgy jól működő és magas színvonalú művészeti iskolák valamelyikébe a gyermekét.

Mi az, amin még változtatni kellene?

Nagyon fontos, hogy minél több gyerek legalább két hangszeren és legalább két műfajban zenéljen. Erre most hivatalosan nincs lehetőség. Hivatalosan egy óra hangszeres és másfél óra elméleti oktatás jár egy diáknak – ez teljesen aránytalan. Továbbá két kategóriában tanulhatnak most, ehelyett én három kategóriát csinálnék:

A kategória: egy óra hangszer, fél óra elmélet hetente, melyet a hangszeres tanár is leadhat

B kategória: másfél óra hangszer és negyvenöt perc elmélet

C kategória: két óra hangszer, negyvenöt perc elmélet, negyvenöt perc zongora

Így jobban megoldható a tehetséggondozás és a felzárkóztatás. Be kellene valahogy vinni a hangszeres oktatást a közoktatásba is, de csakis hangszeres szakoktatókkal. Az énektanári képzést nyújtó egyetemeken elég erős a hangszeres képzés is, ezt kihasználva én ott is adnék diplomát hangszertanításra egy bizonyos évfolyamig.

Prezentáció

Kékesi Szabolcs: Hadd szóljon... jobban!

 

Volt már olyan helyzetben, hogy nagyon várta kedvenc zenekarának koncertjét, de amikor az megszólalt, nem értette az éneket, elnyomta a dob a gitárt, és még sorolhatnám, így elromlott a várva várt élmény? A zene az, amely szinte az első pillanatban vagy megérinti az embert, vagy azonnal elriasztja. A zene az, amit az ember mindig, minden körülmények között tud élvezni… autóban, munka vagy ebéd közben, vagy ahol az a legjobb, élőben, akár egy koncerten vagy színházi előadás során. A zene az, amely felemel, elrepít… ha jól szól! Mert hiába gitározik, zongorázik vagy énekel a művész, ha az nem a megfelelő módon van megszólaltatva, hangosítva, rögzítve, bizony, fület bántó élmény lehet belőle. Természetesen tudták ezt már az ókori görögök is, akik úgy tervezték meg a színházaikat, hogy a húsz-harmincezres férőhelyű színházak leghátsó soraiban is hallható volt a hangosítás nélkül fellépő színészek hangja.

Iskolánkban, a Szent György Média és Informatikai Szakgimnáziumban évek óta fejlesztjük hangmester képzésünket, hogy a széles körben zenei területen tevékenykedő művészek munkái a lehető legélvezhetőbben kerüljenek a hallgatók elé. Legyen az egy stúdiófelvétel, vagy akár egy koncertélmény. Tanítjuk, mutatjuk, tesszük a dolgunkat! – mert számos olyan tényező van, amely miatt nincs elegendő fiatal hangtechnikus. Melyek ezek a hátráltató tényezők, és mit teszünk ellenük? Az előadásból kiderül.

Prezentáció

Maróthy Zoltán: Az iskolapadtól a nagyszínpadig

Az előadás felépítése:

A modern zeneoktatás bemutatása és céljai a Kőbányai Zenei Stúdió gitár és zenekari gyakorlat tanszakán keresztül.

A „2+2“ évfolyamrendszer strukturális bemutatása, a tanterv kötött és szabadon választott részeinek  ismertetése.

Főtárgy tanszakok tantervi bemutatása, egymáshoz kapcsolódása és követelményrendszere az egységes zenekari munka elősegítése érdekében.A zenekari gyakorlat módszertana a stúdió és a színpad felé vezető úthoz.

Gitár tanszak: harmóniák, hangszerkezelés és biztonság, improvizáció.

Vizsgarendszer: főtárgy és zenekar, tételek és szabadon választott művek bemutatása az egyes évfolyamok szerint.

A kettős szakvizsga rendszere.

Az iskola mint segítség a fiatal zenészek számára.

A „szakma, vagy művészet?“ kérdésének rövid elemzése

A Kőbányai Zenei Stúdió 20 éves munkájának eredményei és a zenész szakma változása ez idő alatt.

Prezentáció

Toby Martin: Research-led Teaching and Practice-led Research: Songwriting and Popular Music

Practice-based research and research-based teaching have become buzz phrases in UK Music Higher Education and research institutions in recent years. But what are the practical implications of these concepts for popular music studies? In particular, how might they affect the development of songwriting, as an art form, and of songwriting as it is taught in a university setting? This paper will take a testimonial approach to answering this question, looking at how research has enriched my practice, and in turn how that practice influences my teaching. It will also place popular music teaching at the University of Huddersfield within the broader context of UK music education in general.

Presentation

Murzsa Tímea: Kis európai körkép

Az előadás összefoglaló jelleggel kívánja bemutatni a könnyűzene-oktatás helyzetét Európában, elsősorban az egyetemi oktatásra koncentrálva. Kitér arra, mi jellemzi az egyes régiókat, hol fejlődik a legdinamikusabban ez a szféra, s hol a legkevésbé kedvező a helyzet. Kísérletet tesz továbbá arra, hogy számba vegye a külföldi zeneoktatás magyar recepcióját, vagy éppenséggel annak hiányát.

Prezentáció

Tóth Péter: Rocksuli - a közösségi zeneoktatás

Az előadás a Rocksuliról szól, mely több évtizede működik Debrecenben, 2012 januárjában pedig Budapesten is megnyitotta kapuit az alábbi tanszakokkal: gitár, dob, basszusgitár, billentyű, ütőhangszer, ének, fúvós.

 
 
Orosz Mihály: Mit érdemes és mit lehet? - A (könnyű)zenei nevelés reális céljai a közoktatásban
 
A jelenlegi általános ének-zene oktatás zenetörténet és kottaírás-olvasás alapú, miközben semmilyen támpontot nem ad a zenéről való véleményformálásra, és néha még az örömteli zenélés is eltűnik az énekórákról. Ezek helyett a zenei nevelés mindenki számára elérhető részében az alábbi három értéket közvetíteném: 1. Az (együtt)zenélés öröme 2. Értő ­– vagy ami még fontosabb: átérző – zenehallgatás 3. A zenéről való gondolkodás és véleményformálás képessége.
 
Az aktív zenélés egyik nagy problémája, hogy általánosságban nézve a felnőtt életünknek nem része. Nagy feladat helyet találni ennek az életünkben. Tömegek számára a muzsikálás legkönnyebben elérhető útja mindig is az éneklés lesz. Ehhez adhatunk segítséget az énektechnika és a ritmusérzék fejlesztésével.
 

Kérdés, hogy a zenei írás-olvasás tanítása szükséges-e ma az általános képzésben, ha szinte mindenből van elérhető felvétel, és nem feltétlenül szükséges kotta az énekes anyag megtanulásához. Sőt, sokszor nehezíti a folyamatot, mert elvonja a figyelmet magáról a zenéről.

Az értő- és átérző zenehallgatáshoz vezető úton is a legfontosabb a gyakorlati, énekes tapasztalat lenne, hiszen saját magunkon tanulhatjuk meg legjobban, hogy mi mindenre kell (vagy lehet) odafigyelnie egy előadónak. De az érzelmi kapcsolódás változatos módokon fejleszthető – például társművészetek (rajz, mozgás, színház) bevonásával.

A zenéről való gondolkodáshoz és véleményformáláshoz meg kell ismertetnünk a zene elemzéséhez, a formarészek, a rétegek és alkotóelemek megnevezéséhez szükséges (szak)kifejezéseket, és gazdag szókincset kell adnunk a zene mozgásának, hangulatának, érzeteinek leírásához.

Mindehhez a választott zenei anyag bármelyik korszak, bármelyik műfaja lehet. Az igazán fontos az, hogy a segítségünkkel a zenélés, a zenehallgatás és a zenéről való beszélgetés valóban mindenki életének örömteli része legyen.

Prezentáció

Urbán Marcell: Mesél az erdő

A zenei nevelés kiemelkedő szerepet tölt be az ember életében. Legyen szó a gyermekről, tinédzserről, aki befogadja az információt, vagy a felnőttről, aki a csatorna másik végén áll, azaz átadja a tudást, és ezáltal ő is fejlődik.

Fontos kérdés, hogy csak zenei módszerek léteznek a fejünkben, mikor oktatunk, vagy el tudunk csípni a világ más területeiről is fontos összefüggéseket, melyek példaként szolgálhatnak, és melyekre alapozhatjuk mondanivalónk lényegét, a kifejezést? Hiszen a zenei kifejezés legtöbbször nem csak önmagát szolgálja, az igazán tartalmas zene mindig reflektál valamire, mindig elmesél egy történetet, mely lehet egy egyszerű mese, de bonyolult, komplex sztori is.

A mai kor gyermekei gyorsabb világban nőnek fel, sokkal több impulzus éri őket nap mint nap. Tartani kell velük a tempót, így érdemes több vizuális elemet alkalmazni oktatás közben. Érdemes továbbá megkérdezni, mi érdekli őket, mert minden diák más tempóban fejlődik, más zenei stílusokat ismer. Szem előtt kell tartani azt is, hogy minden tanítvány másban jó, és más hangszerben találja meg önmagát.

 A zene a világ legszebb nyelve, a kérdés csak az, mit szeretnénk mondani.

Prezentáció

Windhager Ákos: Antoine és Désiré iskolába megy
 

A 2k-s zeneparadoxon (könnyű- és komolyzene szembeállítása) – noha eredetileg szociológiai tényezők is szerepet játszottak benne – marketingalapú elkülönítés, amely oly erősen befolyásolja a vélt ízléshatárokat, hogy olykor már az sem tud kiigazodni, aki mindkét műfajban otthon van. Holott mindegyik kulcseleme: a gyakori, közös(ségi) éneklés, mert a zene (-szerzés, -előadás és -befogadás) csak a közösségek révén tud megújulni. A közösségi élmény szempontjából pedig a Magas a rutafa, a Fekete rúzs, vagy a Budapest egyenértékű. Az előadás azt járja körbe, miként lehet a közoktatásban és a zeneiskolákban a közös éneklést élménnyé tenni a 2k-s zenei szférában.

A zenével nevelés ősidőktől fogva – de a jelenlegi iskolai rendszerük kezdetétől biztosan – közösségekben való együtt énekléssel történik. Ha kezünkbe vesszük a kortárs gyerekirodalom két népszerű sorozatának: a Bogyó és Babóca, illetve a Bori, a barátnőm egy-egy zenélős fejezetét, mindegyikben az előző tételt látjuk kortárs zenepedagógiai fejleményekre hangolva. És nem kis örömünkre, még Kodályról is tudnak a szövegek (valamit), mert mindegyik büszkén hirdeti: Zenét mindenkinek! Cseh Tamáshoz mi sem állt közelebb, mint a kamaszok közössége, akikhez nemcsak az indiántábort, de zenéit is vitte. Hasonlóképpen Gryllus Vilmos, Halász Judit vagy Presser Gábor számai évtizedek óta a közoktatási és a zeneiskolai programok állandó eleme. A példák sorát pedig a zeneiskolai fúvószenekarok műsorai zárják, amelyek nagy részét filmzenék és popszámok átiratai adják, ahogy immár a Bartók Rádió reggeli, délelőtti és délutáni műsorsávjában is felhangzik óránként egy-egy filmzene.

De a közös és gyakori éneklés nélkül szemfényvesztéssé válik a 2k-s koncertvilág, s  Antoine és Désiré továbbra is csak a föld felé énekelhet…

 

További ajánlott irodalom:

ZAOL, 2017. 07. 13.

A cikk a Cseh Tamás Program és a Hangszerek Országos Szövetségének Hangszert a kézbe akciója kapcsán született, mely programsorozat 2017. február és június között az ország nyolc nagyvárosában huszonnégyezer iskoláskorú gyermek számára tette lehetővé, hogy a könnyűzenében használt hangszerekkel ismerkedjen, és rendhagyó pop-rockzenei órákon vegyen részt. A ZAOL Andrásik Remót, a HANOSZ titkárát kérdezte elképzeléseikről, melyek közé tartozik a könnyűzenei oktatás népszerűsítése, s egyben a közösségi élmény megteremtése.

Lelőhely

Andrásik Remo: Vitaindító gondolatok a zeneoktatásról

Music Media, 2015. 05. 16.

A cikk fő gondolata, hogy az alapszintű zeneoktatás, habár magas színvonalú, de a klasszikus zenére és a népzenére koncentrál, nem ér el eredményeket nem járul hozzá a zenei alapműveltséghez, a hangszerismerethez, nem kelti fel a zene iránti érdeklődést. A középszintű oktatásban ugyan megjelenik a könnyűzene, de általában ritkán, és akkor is jazz formájában. A magánzenei stúdiók színvonala változó, a tanterv nem teljes, a tanárok java pedig általában egy hangszerre specializálódott, így nincs meg a közösségi élmény. Hiába a zömében jó képzés, ha nincs zeneértő közönség hozzá. Pedig a zenetanulás és a zenélés hozzájárul a társas kapcsolatok fejlődéséhez, a fiatalok értelmi, érzelmi, társadalmi, tanulmányi, kommunikációs, nyelvi és fizikai készségeinek fejlődéséhez, közösségi élményt nyújt, önismeretre tanít, fejleszti a kommunikációs készségeket – azaz egyéni és társadalmi szempontból is hasznos. Andrásik Remó saját véleménye kifejtése után több zenészt is megkérdezett a témában.

Lelőhely

Burián Miklós: Miért nem szeretik a gyerekek az ének-zene órát? – Hazai és nemzetközi kitekintés az ének-zene oktatás gondjairól

Új Pedagógiai Szemle, 62/4–6. (2012), 165–174.

Burián Miklós cikkének fő tézise, hogy a gyerekek azért nem szeretik az ének-zene órát, mert nem kapnak elég élményt. Ennek megváltoztatására a szerző egy sajátos programot igyekszik kialakítani, amely megnyitja a gyerekeket az ének-zene mint tárgy és jelenség iránt. A programnak a következők a részegységei: kreatív (improvizációs) gyakorlatok, tisztán zenei (énekes-hangszeres) anyagok, recitatív, szöveges, mozgásos-táncos, fantázia kibontó, mesemondó, csoportos cluster képző és zenekari szimulációs gyakorlatokat. Mindezt hallgatott zenék szóbeli interpretálásával, zenére történő rajzolással és gyermekkarmesteri tevékenységgel egészítették ki. A cél a kreativitás (improvizálás) és annak végkifejlete által a katarzis felmérése, s annak mint jelenségnek a vizsgálata. Ebben a tekintetben Burián Miklós Arisztotelészre, Lukács Györgyre és Kodály Zoltánra támaszkodik.

Lelőhely

Csengery Kristóf: Interjú dr. Nemes László Norberttel

Zene-kar internetes folyóirat

Csengery Kristóf dr. Nemes László Norbert egyetemi docenssel, a Zenepedagógia Tanszék vezetőjével, a Kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet igazgatójával beszélgetett a magyar zeneoktatás problémáiról, s azok lehetséges megoldásairól. Utóbbiak közé tartozik az alkalmazkodás a világ változásaihoz, így a populáris zene felé való nyitás is, és a zenei nevelés céljainak és eszközeinek pontos definiálása. S legfőképpen: az örömteli közös zenélés hagyományának felélesztése.

Lelőhely

Csepelyi Adrienn: „Kodály országában” nincs hol és kitől zenét tanulni

Népszabadság, 2015. 09. 19.

Csepelyi Adrienn cikke arról szól, hogy hiába a relatíve színes hazai zeneiskolai paletta, így sem tud minden gyerek bekerülni a képzésbe. Ennek oka egyrészt az, hogy lasszóval kell fogni a tanárokat, másrészt, hogy sok család nem engedheti meg magának a tandíj kifizetését. Pedig nagyon fontos lenne, hogy minél több gyerek számára elérhető legyen a zeneoktatás, hiszen nem mindegyikükből lesz zenész, de a koncertlátogató közönség utánpótlásához jelentősen hozzájárul az, hogy kapott-e ilyen irányú oktatást a célközönség, vagy sem. A cikkben részletesen bemutatott Symphonia Alapítvány és a Magyar Máltai Szeretet szolgálat közös programja pont azokat célozza meg, akiknek pénzügyi vagy egyéb okokból nincs lehetősége zenét tanulni.

Lelőhely

Gyuricza Ferenc: Kodály zenepedagógiai öröksége a 90-es években, A népzene-modern popzene ellentét és a zenei oktatás

Muzsika, 35/3. (1992), 6–9.

Janek Marian: A populáris zene mint a multikulturális szemléletű oktatás része az ének-zene szakos tanárok főiskolai képzésében

A magyar felsőoktatás jövője az Európai Unióban: a Magyar Tudomány Napja tiszteletére, 2004. november 10-én, a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskolán megtartott konferencia előadásai. – Esztergom: VJRKTF, 2004, 148–155.

Kovács Anna Eszter: A populáris zenei kultúra a szervezett szabadidő-eltöltés szolgálatában: egy zenei program bemutatása és további lehetőségeinek átgondolása

Kapocs, 15/3. (2016), 57–67.

Recorder magazin, Zene & Iskola–sorozat:

  • Sugó Lilla: Van és nincs – Zeneoktatás minden szinten

Recorder magazin, 2016. 03. 23.

A Recorder magazin Zene & Iskola című cikksorozata a hazai zeneoktatás helyzetét járja körül. A nyitó írás Sugó Lilla tollából egyfajta helyzetjelentésként áttekinti azokat a hazai lehetőségeket, melyek elérhetőek azoknak, akik szeretnének zenét tanulni: zenei foglalkoztatókat, zeneiskolákat, zene tagozatos iskolákat, főiskolai vagy egyetemi-, illetve popzenei képzéseket. Általános tendencia, hogy a közép- és felsőfokú képzések felé haladva egyre kevesebb opció nyílik a tanulni vágyóknak. Ahogy az is jellemző, hogy a popzene relatíve kevés helyen kap kiemelt szerepet.

Lelőhely

  • Dömötör Endre: Több zenét a suliba! – A zenetanulás és a zeneterápia jótékony hatásai

Recorder magazin, 2016. 04. 15.

A Recorder magazin Zene & Iskola című cikksorozatának második cikkében Dömötör Endre Batta Zsuzsanna (Marge) zeneterapeutával és hangterapeutával, és Kőváry Zoltánnal, a Trousers frontemberével, klinikai szakpszichológussal vizsgálja meg, hogy milyen jótékony hatással van a zene annak hallgatóira és művelőire. Az írásból kiderül, hogy a zenetanulás nemcsak a zenei képességek fejlesztésére jó, hanem az érzelmi intelligenciára is hat.

Lelőhely

  • Weyer Balázs: Mélyről jövő érzések – A zene mint evolúciós előny

Recorder magazin, 2016. 04. 16.

Weyer Balázs a Recorder magazin Zene & Iskola fókusztémájához kapcsolódva Daniel Levitin The World In Six Songs című kötetére reflektálva arról ír, milyen fontos szerepe van a zenének az ember evolúciós fejlődésében. Egyrészt fizikai hatása van: miközben éneklünk, a testünk rezeg, hangszer használat esetében pedig a hangszert szólaltatjuk meg. Másrészt közösségteremtő szereppel is bír. A szerző példának hozza fel a népdalokat, amelyek természetüknél fogva olyanok, hogy mindenki be tud kapcsolódni az előadásukba. A zene továbbá tanulási eszköz is, általa több információ ragad meg az agyunkban.

Lelőhely

Orbán Dorottya: Szélmalomharc és diadalmenet: zeneoktatás Magyarországon

Összkép – Az inspiráló tudásért, 2017. február

A cikk összefoglaló jelleggel gyűjti össze a magyar zeneoktatás problémáit, kitérve a Zeneipari jelentések vonatkozó adataira. Ezek közé tartozik, hogy az énekelni vagy hangszeren zenélni tanulók majdnem hatvan százaléka zeneiskolában tanult. Azonban sokan az első két év után kiesnek a zeneoktatásból, s az a ritkábbik eset, hogy az általános iskola mellett végig járják a zeneiskolát. A magánoktatást általában azok választják, akik vagy nem jutottak be a zeneiskolába, vagy nem tudtak olyan hangszeren tanulni, amilyenen szeretnének, főként azért, mert a tanárok száma véges. A HÉTFA Kutatóintézet által készített 2017. évi Zeneipari Jelentéshez egy zeneoktatási kérdőív is készült, melyet hatszázhatvanegy közoktatásban-, és/vagy zeneiskolában tanító zenetanár töltött ki. Ebből az is kiderült, hogy a könnyűzene tanításának nincsenek meg a megfelelő keretei, nincs még kánon, a pedagógusok pedig nem készültek fel erre a típusú oktatásra, hiszen maguk sem tanulták a módszert, pedig hajlandóságuk lenne rá.

Lelőhely

Vitányi Iván: A könnyű műfaj

Kossuth Kiadó, 1965

Vitányi Iván marxista zeneszociológus szerint évszázadok óta szemben áll a közönség előtt népszerű, szórakoztató vagy „könnyű műfaj”, tágabban értve pedig minden közhasználatú művészet. Sokan elzárkóznak ettől a fajta művészettől, a szerző szerint azonban a marxista kritika nem általánosít, hanem amennyiben egy jelenség kialakulása szükségszerű, akkor megvizsgálja ennek a folyamatnak az okait, hátterét. Megrajzolja fejlődéstörténetet, igyekszik elválasztani a jót a rossztól, az előremutatót, a művészit a hanyatlótól és művészietlentől. Vitányi Iván erre tesz kísérletet a populáris zene jelenségét illetően.

Vitányi Iván: A zene lélektana

Gondolat Kiadó, 1969

A szerző elméleti kiindulópontja az, hogy a zenepszichológia azt kutatja, hogy a zene az ember belső érzelmi-tudati folyamataival milyen összefüggésben van, és milyen hatást vált ki bennünk. Vitányi Iván a marxista esztétika jegyében dolgozik, mely a művészetet a valóság sajátos módon való visszatükrözéseként látja, de kiemeli, hogy ez a visszatükrözés lelki folyamatok között megy végbe, sajátos folyamatok szükségesek a megteremtéséhez és befogadásához. Ezt a sajátosságot Lukács György a katarzisban látja, mely fogalmat Vitányi Iván is átveszi. A kötet három problémakört dolgoz fel: a katarzis jelenségét, a hangok érzékelését, utoljára pedig a dialektikus gondolkodás értelmében a kettő szintézisét: hogyan vezet el a hangok érzékelése a katarzishoz?

Vitányi Iván: Beat

Zenemű Kiadó, 1969

Vitányi Iván: Az ének-zenei általános iskolák hatása

MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpont Tanulmányok, Budapest, 1971, 3/7.

Vitányi Iván és Sági Mária: Kreativitás és zene

Akadémiai Kiadó, 2003

A szerzőpáros kiindulópontja az, hogy a kulturális és művészeti alkotókészség mindenkinek a birtokában van, még azoknak is, akik nem jutnak el hozzá. Az eddigi kutatások helyett, melyek a kreativitás személyiségtulajdonságaira, sajátosságaira, az intelligenciához való viszonyára koncentráltak, a mindennapi alkotókészséget járják körbe két kötetben, a Tömegkommunikációs Kutatóközpont, az MTA Zenetudományi Intézete és a Népművelési Intézettel együttműködve. 1972 júliusától 1973 decemberéig, kétszázhúsz fővel készítettek két-három órás felvételeket annak érdekében, hogy felmérjék, hogyan működik a mindennapi alkotókészség.