KutatásJogdíj kampány hírek

Backstage Extra: Ez a magyar klubhelyzet

Backstage Extra: Ez a magyar klubhelyzet

December 6-án a Backstage Extra keretein belül került sor több, a magyarországi klubhelyzetről szóló előadásra és beszélgetésre. A Hangfogaló Program és Publicus Intézet együttműködésében készült, klubok helyzetét vizsgáló kutatás főbb eredményeit ismertető panel slidesora elérhető itt.

Kutatás a magyar klubhelyzetről

Kutatás a magyar klubhelyzetről

A Hangfoglaló Program megbízásából a Publicus Intézet 2017-ben felmérést végzett a magyarországi klubok körében, annak érdekében, hogy kirajzolódjon egy tisztább kép a hazai klubok üzemeltetését, stratégiáit, gazdálkodását és programszervezését illetően.

Az online kérdőívet több mint 80 klub töltötte ki, melynek eredményeképpen a következő főbb állítások fogalmazódtak meg a ma Magyarországon prosperáló klubokkal kapcsolatban:

A klubüzemeltetők 90%-a jogi személy, felük gazdasági társaság, negyedük önkormányzat.

Magyarországon sok új klub nyílik, a klubok száma viszont ennél kisebb mértékben gyarapszik.

A klubok 57%-a rendelkezik kommunikációs stratégiával. A kutatás során két kommunikációs stratégiai modell rajzolódott ki. Az egyik szerint az üzemeltetők az erős online jelenlét és kültéri hirdetési felületeket használják elsősorban kommunikációs célokra, míg a másik modell szerint a helyi érdekeltséggel rendelkező elektronikus médiában való folyamatos jelenlétet preferálják.

Infrastruktúra-fejlesztési stratégiával a klubok fele rendelkezik. A klubok 71%-a elsősorban tárgyi eszközöket (technológiát) fejleszt(ene), 24% viszont a humántőkét (is).

Üzleti stratégiával a klubok 49%-a rendelkezik. A legfőbb üzleti cél a rentábilis működés elérése, ezt minőségi programkínálatra alapozva, a fizetőképes és stabil vendégkör vonzásával kívánják elérni.

Befogadóképességüket tekintve a vidéki klubok nagyrészt 200 főnél nagyobbak, hiányoznak viszont a kisebb (200 fő alatti) befogadóképességű szórakozóhelyek.

A klubok átlagosan 253±58 fős törzsközönséggel rendelkeznek.

A klubok egyharmada csak egy programok befogadására alkalmas helységből áll, kétharmaduk viszont több ilyen helyiséggel is rendelkezik.

Magyarországon (szinte) minden klub sokoldalú, de a válaszadók mindegyikének van a programpalettáján könnyűzene. A klubok átlagosan évi 48-60 darab könnyűzenei koncertet valósítanak meg. A kutatás során három egymástól jól elkülönülő programkínálat-profilt tártunk fel: 1. könnyűzenei, 2. színes program kínálatú és 3. elektronikus zenei klubokról beszélhetünk.

A klubprogram összeállításának szempontrendszere alapján két csoportba sorolhatók a klubok: 1. missziócentrikus és 2. bevételcentrikus. A színes programkínálatú klubokban a legmagasabb a missziócentrikusok aránya, míg az elektronikus zenére specializálódott klubokban a bevételcentrikusság dominál.

A klubok 77 százaléka egész évben nyitva tart, 23 százalékuk pedig csak szezonálisan. Az egész évben nyitva tartó klubok több mint fele minden nap várja közönségét, míg a szezonálisan nyitva tartók csak hétvégén.

A klubok becsült átlagos éves kiadása 18±2,7 millió forint, míg becsült átlagos éves bevétele 20±3,4 millió forint. A klubok éves átlagos nyereségtermelése 1,2±1,4 millió forint. A kiadás nagysága erősen összefügg azzal, hogy évente hány koncertet rendeznek a klubban.

A belépős koncertek átlagos aránya évente 75 százalék. A belépőjegyek ára átlagosan 1.287 forint. A legolcsóbban Észak-Alföldön és Dél-Dunántúlon lehet belépős klub koncertekre járni, a legtöbbet pedig Nyugat-Dunántúlon kell fizetnie a közönségnek.

Az összes bevételhez viszonyítva a támogatások aránya a mérlegben a klubok 89 százalékánál legalább 1%, és csak 11 százalékuknál 0%. A Hangfoglaló/Cseh Tamás Program Klubtámogatási Alprogramjában a 68 nyilatkozó klubból 49 klub vett rész sikeresen, közülük 30-an többször is.

A nagy befogadóképességű, sok pénzből gazdálkodó kluboknál a legmagasabbak a támogatási összegek, de a támogatások aránya a kisebb kluboknál jelentősebb, mint a nagyobbaknál. A klubok az éves bevételük kiegészítéseként megkapják annak negyedét valamilyen támogatás formájában.

A kutatás teljes egészében elérhető itt, kivonata pedig itt. A kivonat angol nyelvű verziója pedig ezen a linken hozzáférhető.

 

Kutatás a független, magyar koncertszervezőkről

Kutatás a független, magyar koncertszervezőkről

A Hangfoglaló Program felkérésére a Publicus Intézet a hazai független koncertszervezői szcénáról készített felmérést 2017 végén. A promóterek strukturált, nyitott, face to face interjúk keretében beszéltek önmagukról, a koncertszervezés szépségeiről és nehézségeiről, illetve a könnyűzenei szcéna piaci sajátosságairól.

Az interjúk alapján készült kutatási beszámoló főbb megállapításai a következők:

A hazai koncertszervezők kiválóan beszélnek idegen nyelveken, legfőképp angolul, emellett kiemelkedő szervezőképességgel rendelkeznek. Nemcsak munkának, de missziónak is tekintik a koncertszervezést, ennek is köszönhetően szerteágazó bizalmi alapú kapcsolataik vannak a zeneiparban. 

A koncertszervező vállalkozások mindegyike üzleti alapon működik. A kisebb vállalkozások többsége foglalkozik a koncertszervezés mellett más zeneipari tevékenységgel is.

A helyszínekkel kötött megállapodásokban a koncertszervezők a fix bérleti díjat preferálják, a helyszínek viszont – különösen a sikeresnek ígérkező koncertek esetében – a „fix díj plusz bizonyos nézőszám fölött százalékos részesedés a bevételből” konstrukciót.

A külföldi előadókat gyakorlatilag minden szervező az ügynökségi kapcsolatain keresztül szervezi. Nincs szerződésekben rögzített kizárólagossági viszony az ügynökségek és a szervezők között, de a piac úgy működik, hogy mind az ügynökségeknek, mind a szervezőknek megvannak a saját stabil üzleti partnerei.

A helyszínválasztás fő tényezője a méret, és így előnyt élveznek azok a helyek (például az A38, a Dürer Kert, az Akvárium), amelyek különböző méretű koncertekhez tudnak helyet, és egyéb feltételeket biztosítani. A sztenderd helyszínek a termen kívül általában a biztonsági szolgáltatást, a technikai személyzetet, magát a technikát és a catering szolgáltatást nyújtják a koncertszervezőknek.

Az általános gyakorlat az, hogy minden koncert külön szerződés, mind a helyszínekkel, mind pedig az egyéb alvállalkozókkal.

A szervezők közötti viszonyra a „pult melletti szakmázás” jellemző, nincs éles és kemény konkurenciaharc.

A független koncertszervező vállalkozásoknak csakis a jegyeladásból vannak bevételeik.

Ma már az eladott jegyeknek legalább 80 százaléka előre vásárolt, elektronikus jegy. A helyszíni jegyárusítás a gyakorlatban csak a kisebb, rétegzenei klubkoncerteken fordul elő. Általában fix darabszámban rögzítik az early bird kedvezménnyel értékesített jegyek számát, és az így értékesített jegyek aránya maximum 10 százalék, de inkább kevesebb.

A promóciós költségeket többé-kevésbé rugalmasan kezelik a szervezők, nagyjából a teljes költés 10-20 százalékos szintjén. A teljes költés 50-60 százaléka az előadóknak, illetve ezek ügynökségeinek jut, és a maradék 20-30 százalék fedezi az összes többi kiadást.

A koncertszervezők saját szegmensük legnagyobb problémájának azt tartották, hogy a koncertjegyeket ugyanúgy 27 százalékos áfa terheli, mint a luxuscikkeket és az egyéb fogyasztási javakat.

A szervezők szerint az is erősen gátolja a könnyűzenei élet színesedését, nívósabbá válását, hogy a fővárosban, illetve a nagy vidéki városokban nincsenek a klub- és az Aréna-szint közötti befogadóképességű, kifejezetten könnyűzenei koncertek befogadására épített helyszínek. E helyszínek felépítését állami, önkormányzati feladatnak tartanák elsősorban.

 

Az interjúk alapján készült teljes beszámoló itt elérhető, az ebből készült kivonat pedig itt. A beszámoló angol nyelvű verziója ezen a linken hozzáférhető.