• Indulók
• 2020.04.28.

Karanténklipet biztosan nem forgatnak, de azt kipróbálják, milyen, ha mindenki otthon veszi fel a sávját a készülő demóhoz. Az idén új albumra készülő Tündérvese zenekart kérdeztük arról, hogyan tervezték át új az évüket, mit változtatnának a magyar zenei életben, és melyik dalt irigylik a legjobban másoktól. Szórakoztató interjú nehéz időkben Szeiler Bálinttal és Szombath Mátéval.

Mennyire húzta keresztbe a tavaszi terveiteket a járvány megjelenése? Azt láttam, hogy elmaradt koncertetek, de volt olyan terv, amit még ezen kívül is halasztani kellett?

Szeiler Bálint: Totálisan. Az összes koncertünk törlődött, ráadásul úgy terveztük, hogy márciusban készítünk egy demót, május végén pedig stúdióba vonulunk, hogy végre nekiessünk a nagylemeznek. Jelenleg nem tudjuk még pontosan hogyan (vagy inkább mikor) fogjuk ezt megvalósítani, természetesen egy ilyen válsághelyzetben ezek másodlagos kérdések. Viszont egy pillanatig sem aggódunk: lesz lemez.

Mi a tanácsotok a többi zenekarnak erre az időszakra? Menjenek az online próbák, vagy jobb, ha most mindenki lelassul, és elvonul kicsit?
Sz. B.: Aki technikailag meg tudja oldani, az csinálja, persze! Aki pedig nem, az ne keseredjen el: ez a bezárkózás akár egy önismereti (kényszer)tréningként is felfogható, amely során rengeteg új dolgot tanulhatunk. Mi úgy készítünk végül demót, hogy mindenki otthon veszi fel a saját sávjait. Sosem csináltunk még ilyet, úgyhogy izgalmas lesz, és remélhetőleg hasznos is. 

2017-ben jött ki a lemezetek, azért is jelentkeztetek a Hangfoglaló programjára, hogy 2020-ban elkészüljön a folytatás? Hol jártok most ebben a munkában?
Szombath Máté: A folytatást így is úgyis elkészítettük volna, de a Hangfoglaló egy jó motiváció a határidő betartás szempontjából is, ami jó mert az idő nálunk elég képlékeny dolog. Nyilván rendkívül nagy segítség, hogy az anyagiakat nem nekünk kell teljesen előteremteni hozzá. 

Sz. B.: A dalok (és szerencsére a dalszövegek is) már készen vannak, apró átvezetések, díszítések hiányoznak csupán. Amint lehet, fel is veszünk mindent, de mint tudjátok, sajnos kicsit megakadt ez a folyamat.

Meghatározó eleme a zenekar arculatának a vizualitás, nyilván Máté rendezői/operatőri munkái miatt is. Ebben is terveztek újat mutatni idén?
Sz. M.: Biztos, hogy nem csak egy videóklippel akarunk majd jelentkezni az új lemezzel sem. Egy fotózásunk is bukott most sajnos. De lehet addig is készül valami szép, színes-szagos cucc, de biztosan nem karanténklip. Bálint az erkélyén felvett már egy akusztikus átiratot az új lemez egyik dalából, amit meg is osztottunk az elmaradt koncertünk estjén.

Sz. B.: Közben az új arculatunk szerencsére már javában alakul, emellett a merch részlegünket is jelentősen bővíteni fogjuk. Az artwork-ről most csak annyit árulnék el: ezer százalék, hogy nem lesz tipikus disznóölőmetál-jellege.

Nagyon sok elem jelenik meg a zenétekben, ekíváncsi vagyok, ha választhatnátok 3 magyar zenekart a múltból/jelenből, kikkel lépnétek fel legszívesebben egy közös estén? Ugyanezt a gondolatkísérletet eljátszhatjuk külföldi zenekarokkal is.
Sz. B.: Ha ennyire szabadon lehet, akkor: Hobo Blues Band, Kispál és a Borz, Vad Fruttik. Vagy legyen inkább Ossian, Akela, Moby Dick? Nehéz döntés.Külföldi bandák terén már annyiszor szóba jött a System of a Down, a Tool, vagy a Queens of the Stone Age, hogy inkább olyan török bandákat mondanék, mint Gaye Su Akyol zenekara, vagy az Altin Gün.

Sz. M.: Réges-régi jóbarátom a Bull Ball zenekar főhőse, Bai Renátó. Velük bármikor bárhova mennék, hiába nyomnak ők inkább hip-hoposabb numetalt  - biztos a System of a Down is lépett már fel a Limp Bizkittel. Külföldi bandák terén szerencsére mindig van egy-egy új felfedezésem, amelyek instant kedvenceimmé válnak. Ilyen volt az All Them Witches is és nemrég a Psychedelic Porn Crumpets. Azonnal minket bookoljanak előzenekarnak légyszi, ha jönnek ide! Valamint elmondhatatlanul boldog lennék, ha a Jane's Addiction valaha megközelítené az országunkat, amíg még léteznek.

Ha lehetne most egy kívánságotok, mit változtatnátok meg azonnal a hazai zenei életben?
Sz. B.: Leginkább azt a hozzáállást, hogy ócska, tartalmatlan produkciókat kell csinálni, „mert erre van igény”. Tudom, hogy ez egy bonyolultabb kérdés, nyilván szükség van ilyen jellegű dolgokra is, de túl gyakran látom ezt a megalkuvást, hogy „jó lesz az úgy, kit érdekel”.

Sz. M.: A zenész és sajtó közegen belül is egy kicsivel több befogadóképességet kívánnék műfajtól és ízléstől függetlenül. Szerintem a karanténidőszak lehet, letör pár szarvat és kicsit elkezdünk egyenlőbbként tekinteni egymásra.

Melyiket tartjátok az eddigi legjobb koncerteteknek, és miért?
Sz. M.: Nekem a TRIP Hajós volt az Ékkel és a Baron Mantis-szal. Jók voltunk, jó volt a helyszín, jól szólt, a közönség imádta és imádnivaló emberekkel oszthattuk meg a színpadot. Csak a hajam volt szar.

Sz. B.: Nekem az utolsó kettő (A38, Analog Music Hall) tetszett a legjobban, szerintem folyamatosan fejlődik a produkció. Alig várom (és gondolom a szomszédaim is), hogy véget érjen a karantén, és újra a színpadon zúzzunk szét mindent.

Melyik magyar számról gondoljátok azt, hogy bárcsak ti írtátok volna?
Sz. B.: A Kispáltól mondjuk a Nem fáj. Sőt! Inkább a Piramistól a Kóbor Angyal. Te jó ég, mi az a riff az elején? Vagy mondjuk a jó öreg Gedeon bácsi. Szerintem zseniális, életem legnagyobb álma, hogy egyszer eljátszhassam Szécsit egy róla készülő életrajzi filmben, természetesen énekkel együtt.

Sz. M.: Trillion: Worktoy. Ez a dal, ami megszilárdította a Trillion-rajongásomat az első lemez megjelenésekor, és azóta is csak az emlékeimben él tovább mennyire epikus klipet forgattam volna rá. De valahol az Ék - Mountain II is ilyen, de arra szerencsére sikerült klipet készítenem.

Máté munkái miatt jutott eszembe, hogy milyen filmhez/kisjátékfilmhez csinálnátok szívesen zenét? Akár van erre kiszemeltetek is?
Sz. M.: Van pár olyan viszonylag fiatal filmrendező, akiknek fontos a zene és a zenei élet, velük szívesen dolgoznánk együtt, de talán neveket nem sorolnék fel (krahács-krahács, Balaton Method). A Feketerigó című filmemben szerepelt a Vese, mint zenekar, de jó kérdés, hogy lesz-e olyan film a jövőben, ami elbírja a zenénket.

Sz. B.: Nálam évek óta téma a filmzene, legszívesebben animációnak, vagy horrornak csinálnék soundtracket, vagy olyan jellegű filmeknek, mint a Lajkó: Cigány az űrben, vagy a most készülő Post Mortem.

Bónuszkérdés: Lesz újra török nyelvű dal? 
Sz. B.: Evet, her durumda. (Igen, mindenképpen.)